Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

- 10 — „gimnázium "-nak nevezi, melyben a rektorprofesszor mellett 2—2 tógátus diák végezte a tanítás munkáját. És pedig : a rektor egymaga tanította a felsőbb tudományokat : a rethorikát, poezist, logikát és theologiát s a filozófiának és mathezisnek alaptételeit, vagy a régi elnevezés szerint a „quadrivium" tárgyait. A tógátus diákok pedig — maguk is tanulva — évenkint ketten a poezistől lefelé a kisebb tanulókat oktatták a bibliai történetekre, az írás, olvasás, számolás és éneklés elemeire. A leányokat 1714-től kezdve a kántor tanította, A régi iskolai jegyzőkönyvekbe 1721—52-ig — a magasabb fokú iskola fennállásának ideje alatt — 70 tógátus diák nevét találjuk beleírva. Az iskola törvényei előírták, hogy „a legalsó osztályok (a septima és sexta) növendékei délelőtt és délután, fiúk és leányok a templomba mind tanítóstul okvetlen elmenjenek s az iskolába visszatérvén egy félnegyedet imádkozzanak, hazamenet hasonlókép elébb énekléssel dicsérvén az Úr szent nevét, hogy a gyermekek valahára a tudatlanság hínárjából kivétetnének a Jézus kies mezejére." Az adománygyűjtések — a kollekták adták az iskola jövedelmét, melynek fele az iskoláé, fele a rektoré volt. A tógátusok fentartását pedig a sorkoszt, a kokvia biztosította. Külön jövedelme volt a tanítóknak és éneklő diákoknak a „kántusos temetés", amely a népes gyülekezetben igen gyakori volt s ékes lefolyásának biztosítása s a tanítási idő okos kihasználasának összeegyeztetése nem kis gondot adott. Miskolczi János prédikátor idejéből maradt fenn az első lelkészi konvenciólevél. Eszerint a prédikátor földjárandósága csupán a parochiális szőlő volt, 4 kaszásemberre való kaszáló rét mellett 70 Rhenus forint, a stóladíj s természetbeni javadalmak, búza, só, hús, méz, vaj, stb. tették a lelkész jövedelmét. Ezenkívül a városházától kapott egy hízottsertést és „fát elegendőt". így folyt az élet, a prédikálás és tanítás és annak biztosítása. Es ekkor nagy próbatétel alá vettetett a ceglédi ref. egyház életereje ! A kath. jobbágyok templomigényét ugyanis nem semmisítette meg „az elévülés joga", hiábavaló volt a két évszázadnál tovább tartó protestáns birtoklás, Mária Terézia uralkodása alatt a pozsonyi Helytartótanács a pásztói r. kath. oskolamester sérelme és az elrendelt vizsgálat adatai alapján a templomot a kath. egyháznak ítélte oda s az ítélet alapján 1753. március 27-ik napján a reformátusok istentiszteletei „az oskola kert kerítésébe, majd a temetői leveles színbe szorultak". Itt említjük meg, hogy maga a r. kath. egyház 1822-ben, épülő tornyának alapkövébe letett okmányában 214 évre teszi a templomnak református birtoklását s így 1539-ben vehették birtokba azt, vagyis még Buda elfoglalása előtt az általános áttéréskor.