Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

leányiskolái tanterv keretébe, mint »nyilvános tan- és nevelőintézetet« 15.302/1924. V. ü. o. sz. rendeletével elismerte. E lépés sikerre vezetett ugyan, azonban még mindig nem szolgálta azt a célt, melyet a régi kívánság kiítűzött. Nem nyújtott továbbtanulásra lehetőséget azok számára, kik anyagilag nem voltak függetlenek, azaz szegényebbek voltak; a középosztály leányai nem jöhettek ide, mert nem nyerhettek itt államérvényes bizonyítványt, mellyel továbbtanulásuk, oklevélszerzésük lehetővé vált volna. Pedig lassanként mindenki oklevelet kívánt leányának kezébe adni, azzal a céllal, hogy az élet viharai között így a maga lábán is meg tudjon állni. A gondolat érlelődött, s most már nem is aludt el. Ez egyházunk két vezető férfiának, D. Raffay Sándor püspöknek és Dr. Németh Ödön, akkori iskolafelügyelőnek érdeme, kik harmonikus egyetértésben végezték a tervezgetést és készítették elő a megoldást. Milyen érdekes, hogy az ő döntő tevékenységükkel egyidejűleg a polgári iskola tanári testületében is felmerült a megoldás gondolata. 1926. évi február 24-én tartott ülésének jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: »Őrömmel üdvözli testületünk Jeszenszky kollégánk azon eszméjét, hogy kapcsolódjunk fejlődésünk ügyével a Veres Pálné- leánynevelő intézetbe, melynek iskolánk alsó tagozata lenne, s ezt a liceumi tagozaton kívül még egy kereskedelmi vagy gazdasági irányú tagozattal is kiépíthetnők.« Március hó folyamán a polgári iskola tantestülete egy barátságos délutáni együttléten beszélte meg a jövő kérdéseit ugyanezen tanár kezdeményezésére a Veres Pálné- intézet igazgatójával, Dr. Böhm Dezsővel. S így történhetett meg, hogy mikor Mikolik Kálmán nyugalombavonulásakor a polgári iskola igazgatói állása megürült, akkor — egyházi iskoláink életében egészen szokatlanul — külső embert hoztak ideiglenes megbízással az iskola vezetésére a Veres Pálné intézet igazgatójának személyében. Az egyházi főhatóság jól megfontolt intézkedése itt megfelelt annak a bizalomnak, melyÍvei a testület előzőleg tájékozódott, mivel a két önmagában nem teljes intézetnek fejlődését az igazgató személye folytán előállott unióból remélte. S valóban így is történt: az 1926/7. év az előkészület éve volt, március 22-én szülői értekezleten is megszólaltak az érdekeltek. A kialakulásra lehetőséget adott Gróf Klebesberg Kunó, kultuszminiszter 1926. évi XXIV. törvénycikke, mely háromfajta leányközépiskolát létesített: a latinnyelvű gimnáziumot, a modern nyelvű líceumot és kollégiumot. E szülői értekezlet az igazgató és első sorban a püspök felvilágosítása után belátta azt, hogy azt az úttörő munkát, melyet a Veres Pálné- intézet végzett, folytatni egyházunk részéről erkölcsi kötelesség, de észszerű is, hiszen olyan tanítási anyagot nyújtott a Veres Pálné- továbbképző, mely a leányléleknek inkább megfelelt, mint a régi leánygim8