Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

názium tananyaga. Modern nyelvek, irodalmi és művészeti tárgyak tanítása tette kedvessé az iskolát, mely a szemléltetósre is sokkal több gondot fordított, mint más intézetek, így a szülők az iskolafenntartó hatóság kéípviselőivel egyei temben egyhangúlag a leánykollégiumi tipus mellett döntöttek. Ez ellen csupán az a tény szólt, hogy a törvény szerint leánykollégium érettségije nem képesített egyetemre, de minőén főiskola nyitva állt az itten érettségizettek előtt. Kezdődött az átalakulás művelete. Most már nem volt megállás: egyszerre két-két osztály nyílt meg, és pedig úgy, hogy az első osztály a Deák-téren a polgári iskola első osztályának egyidejű megszüntetésével, az V. a Veres Pálné-utcai épületben a továbbképző első évfolyamának megszüntetésével r.vilt meg 1927/8-ban. Két helyen folyt az egységes szelmű munka. Évekig voltak kollégiumi osztályok mellett még polgári és továbbképző osztályok is. A polgári iskolában tanították az állam által előírt különbözeti tárgyakat is, úgy hogy az ott végzettek minden különbözeti vizsga nélkül felléphettek a kollégium V. osztályába. E háromfajta iskola növendékei testvéri szeretettel állottak egymás mellett, együtt jöttek ünnepélyekre, istentiszteletekre, mentek kirándulásokra, ügy, hogy mikor négy év alatt az egész kollégium kialakult, az egységnek egyedüli akadálya a két épület volt. Ez még most is megvan, de a megszokás mintha ezeket is közelebb hozta volna egymáshoz, olyan természetesnek találják a tanárok az egyik épületből a másikba való átmenetelt. 1930 1b-n vált teljessé az intézet és ebben az évben volt első érettségi vizsgálata is. Meg kell még emlékeznünk arról, milyen támogatásban részesítette az állam egy/i ízunkat iskolaalapító munkájában. Bizony alig támogatta. Ha nem lett volna meg a kivitelben a szükséges energia és kitartás, akkor még most sem lenne Budapesten egyházunknak leányközépiskolája. Az állam megadta az engedélyt, nyilvánossági jogot is adott a kollégiumnak, de csak az igazgatói állás szervezéséhez járult középiskolai mértékű államsegéllyel hozzá; másik támogató cselekedete az volt, hogy a jKílgári iskola hat rendes tanárát az 1929 30. iskolai évben a középiskolai tanárok rangsorába felvette. Ezt még Komis Gyula államtitkár megértésének lehet köszönni. Azóta Tiiába volt az egyház minden kérvényezésc, további támogatást mem tudott elérni, csak a jóindulatról biztosította a miniszter egyházunkat. Mikor Vidovszky Kálmánt egyházi és cserkészérdekből Békéscsabáról Budaj>estre helyezték fel, az ő államsegélye., melyet a békéscsabai reálgimnázium révén kapott, lehetővé tette, hogy az egész kollégiumban egv kézben lehessen a vallástanítás. Egyébként a régi Veres Pálné- intézet óraadói tanítottak másokkal kiegészülve évekig. Végre 1931-ben, ősszel az iskolafenntartó 9