Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

28-án még egyszer összeült az elemi és polgári iskola tantestülete Dr. Németh Ödön iskolafelügyelő elnöklete alat't annak megvitatására, nem lenne-e előnyösebb egy igazgató alá rendelni az egy épületben levő két iskolát. De ezen az értekezleten már nem nyilvánult meg az az tegység, mely mindig értéke volt a testvértestületnek, így az ,elválás vég' Jegessé lett. Mikor D. Raffay Sándor püspök első hivatalos látoga"tásra jött a polgáriba, meghallgatta »a testület óhajait, kérelmét és az iskola fejlesztésére vonatkozó terveit. Reméljük, íiogy megértő püspök urunk megtalálja azt a helyes utat, amelyen haladnunk kell, hogy olyan művelt nőket nevelhes>ünk hazánknak, akikre a mai viszonyok között leginkább szüksége van és lesz.« 1920-ban történik az ekkor remélt lépés, mely azonban látszólag nem mozdítja elő a polgári iskola fejlesztésének ügyét. Ekkor alapítja D. Raffay Sándor püspök indítványára a pesti magyar egyház a Veres Pálné-intézet néven ismertté fett továbbképző iskolát. Olyan lépés ez, melynek jelentőségét sokan csak egy évtizeddel később fogták fel. Sok ellenvetéssel, nehézséggel kellett a püspöknek megküzdenie, mikor az Országos' Nőképző Egyesülettől, — melyet az evangélikus Veres Pálné nagyasszony alapított, — kezelésbe vette 15 évre a magyar egyház a Veres Pálné-utca 36. szám alatt fevő épületet, s benne három évfolyamra tervezett továbbképzőt rendezett be olyan lányok számára, kik a IV. polgári osztály elvégzése után tovább akartak tanulni, de nem oklevelet, hanem általános műveltséget kívántak, s kik anyagilag független családok sarjai voltak. Olyanokra gondolt az alapításkor a püspök, kik leányaikat német vagy svájci nevelőintézetekbe küldték, mert nem akarták az akkor egyedüli leánygimnáziumba járatni. Szabadabb szellemet kívánt adni a nevelésnek, s e célra első évben az V. osztálynak megfelelő évfolyamot nyitotta meg Dr. Szigethy Lajosnak, addig fasori gimnáziumi tanárnak igazgatása alatt; nem rendszeres iskolai munkával, hanem előadássorozatokkal igyekezett az intézet szép célját elérni. Az első év végeztével Dr. Böhm. Dezső, szintén fasori tanár, vette kezébe D. Raffay Sándor elvei szerint és bizalmából az intézet megszervezését, s három évfolyamú továbbképzővé alakította ki két egymásutáni év alatt az intézetet. Ehhez még tanfolyamok is járultak, s nevelését bennlakás is kiegészítette, melyet Szluika Ella, a modort evang. polgári leányiskola volt igazgatója vezetett. Az első evek igazolták az alapítás létjogosultságát, mert a külföldi intézetek látogatásának lehetetlensége miatt valóban azok a családok jöttek ide gyermekeikkel, akik számára az intézet létesült. A miniszter is méltányolta azt a derék munkát, melyet az iskola végzett, s bár tanterve nem illett bele az eddigi 7