Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.
37 is tökéletes/" Ilyenek vagyunk már? Mit szól lelkiismeretünk? Ez az igaz biró mondja azt, a mit már előbb is emiitettünk : gyengék vagyunk, könnyen felejtünk, könnyen tévedünk. A célt, a tökéletességet még nem értük el, haladnunk, tanulnunk, javulnunk kell. Engedjünk hát e szép figyelmeztetésnek : „boldogok kik hallgatják Istennek beszédét." Ha halljuk majd a harangok hívogató csengését, ne keményítsük meg a mi sziveinket. Jöjjünk el e szent helyre, a templomba azzal az igaz lelki örömmel, a minek a zsoltár-író így ád kifejezést: „Uram, szeretem a te házadban való lakásomat és a te dicsőséged hajlékának helyét." Lám itt megszűnik a vész, elül a vihar, oszlik az aggodalom, hegednek a fájó sebek. Ifjú, férfi, öreg, szegény és gazdag egyaránt hallja, egyaránt érti, mi a kötelesség, mit kell cselekednünk, hogy boldog legyen az élet és ha utunk véghatárához ér, elvehessük az őrök élet koronáját. „Uram, a te igéd az én lábaimnak szövétneke és az én ösvényemnek világa !" Istennek beszéde legyen kedvesebb előttünk minden más beszédnél, legyen drágább minden világi tudománynál, hassa át egész valónkat, hogy csak arról gondoskodjunk, a mi szent és igaz, azt óhajtsuk, a mi boldogító. Ha szereted s örömmel hallgatod Istennek igéjét, ezzel már dicséred az Urat! III. Végül komolyan figyelmeztetnek a harangok, hogy boldogok kik hallgatják Istennek beszédét és egyszersmid az ö dicsőségére „meg is tartják azt ! u Töltsétek be hűséggel az Ur törvényét! Hisz oly szép az élet, ha Isten iránti szeretetnek és engedelmességnek bizonysága az. Szép a hűség: áldása a lelkiismeret nyugalma. Dicséretes a szorgalom : gyümölcse jóllét. Magasztos a becsületesség: jutalma a tisztelet. De mindettől elválaszthatatlan a felebaráti szeretet. Ne feledjük, hogy e harangok minden szívverése egyszersmind egy-egy : „békesség nektek ! u Dicsérjétek az Urat az egymás iránti testvéri jóindulattal, áldozatkész szeretettel. A Krisztusnak tagjai vagytok, tehát atyafiak, és mily szép. dicséretes dolog ezeknek egymás mellett békességben való lakásuk! Ha ezt megértenénk, oh akkor sok keserű könny száradna fel, kevesebb volna e földön a baj, a fájdalom, oszlanának a nehéz gondok. Eljönne a milliók és milliók által óhajtott boldogabb idő.
