Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

38 Végül, ha a harangok — a mitől Isten óvjon — netalán mint vészharangok szólalnának meg, hirdetve a bajt, az elemek pusztító, romboló munkáját: fel siess, dicsérd az Urat, az önfeláldozó szives segítséggel. Könyörülj csapással sújtott embertársadon s igy töltsd be a Krisztus evangeliomát! Hallani fogjuk tehát majd mindennapon az Isten dicséretére, szent beszédének megtartására, az igaz életre serkentő hangokat. Kelljen fel ezekre mindannyiszor keblünkben ujabb és ujabb erővel e szent elhatározás : „Uram törvényednek Kész vagyok én engedni, És azt életemnek Hű vezéreüi venni. Te neked szentelem Teljes életemet, így jól teszesz velem És érem örömömet!" Ti harangok! szolgáljatok hát századokon a magasztos célnak! Hívogassatok e szent helyre, az Ur templomába, az örök élet forrásvizéhez bennünket: keltsétek fel a hitet, az áhítatot; emeljétek a bizalom és hála szent érzelmeivel a sziveket Istenhez; vigasztaljátok meg a bánkódót; ébresszétek öntudatra a tévelygőt; lelkesítsétek atyafiúi szeretetre az embereket; sirassátok meg és kisérjétek el hangjaitokkal tőlünk az utolsó uton, a halál ösvényén elköltöző testvéreket! Hirdessétek minél többször az örömöt, de ne, ne kelljen hirdetnetek szerencsétlenséget, veszedelmet! Ezen mi hő óhajtásunkkal, evangelikus egyházunk egyszerű szertartása szerint felavatlak titeket a szent szolgálatra, az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében! Szólaljatok meg immár Isten dicsőségére, lelkünk épülésére felszentelt uj harangjaink !