Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

X. A mohácsi evangélikus missziói egyház rövid története

172 volt erősebb. Egységre is törekedtek, de ezt úgy értelmezték, hogy az erősebbek elnyomták a gyengébbeket. A szentlélektől ihletett Pál apostol azonnal felismerte azt az óriási veszedelmet, melyben a keresztyén egység forgott. A keresztyénség megalakulása kezdetén, a keresztyéneknek pártokra szakadása, katasztrofális és szinte helyrehozhatatlan kárt okozott volna, nemcsak Róma városának, hanem az egész világ keresztyénségének s roppant bénítólag hatott volna az egész emberiség társadalmi és lelki fejlődésére. A római levél 15.-ik fejezetétől fogva azért, Pál apostol, népe és hívei részére, szigorú társadalmi s erkölcsi intelmeket és szabályokat állít fel. Ennek megtartásától függ, a Rómában megalakult keresztyén gyülekezet, sőt az egész világ keresztyénségének, országok és népek üdve és boldogsága. A 15.-ik fejezet címe és felirata: „Intés a gyengék iránt való türelemre és a keresztyéni egyetértésre s keresztyén egységre." A felolvasott igéket megelőző 1—3. versben arra inti őket: Az erősek az erőtlenek erőtlenségeit hordozzák s ne maguknak kedveskedjenek csupán, amint a Krisztus is hordozta a gyengék keresztjét és önmagának éppen nem kedveskedett. Majd szent leckénk szerint, a negyedik verstől fogva ezt avval indokolja: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy a békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen", vagyis szavainkban, cselekedeteinkben, küzdelmeinkben, embertársaink iráti magatartásunkban, mindig éberen figyeljünk hitünk egyedüli zsinórmértékére, a szentírás szavaira, Isten igéjére és ígéreteire. Ezekből ugyanis — a mi tanulságunkra — világosan kitűnik, hogy az egész emberiség egy vérből (Ap. Csel. 17, 26) származik, egy a mi Teremtőnk, egy a mi Megváltónk, ,,egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség" (Ef. 4, 5); Isten nem csak választott népét, a zsidó népet, hanem az ő kegyelméből és szeretetéből a pogányokat és minden népet és nemzetet üdvözíteni akar; a Krisztusban való hit által, egy óriási reménységünk és vígasztalásunk van: ,,és lészen egy akol és egy pásztor" és a külső társadalmi, faji és nyelvi különbözőségek dacára minden bizonnyal megvalósul az emberiség belső, lelki egysége, a szeretet által, mert ez az Isten, a mi mennyei Atyánknak megmásíthatatlan, szent akarata. Azért nekünk önmagunk megtagadásával is, megaláztatásunk és ül-