Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

X. A mohácsi evangélikus missziói egyház rövid története

171 dulat legyen bennetek egymás iránt a Jézus Krisztus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusunknak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." Testvéreim a Jézus Krisztusban! Magyarhoni evang. lelkészegyesületünk tanácskozásait, énekkel, imával s az örök isteni ige magyarázásával és hirdetésével szokta megkezdeni. Most, amidőn egyetemes lelkészegyesületünk ez évben először jött össze és — a körülbelül két hónappal ezelőtt más egyesületek, így az Országos Ref. Lelkészegyesület, a r. k. egyház, a turáni társaság által Mohácson rendezett részben inkább egyéni, mint a nemzet egyetemességét, az összes magyarhoni felekezeteket, az ország közös lobogója alatt összegyűjtő és egyesítő benső ünnepségek után — „nemzeti nagylétünk nagy temető"-jéről, a 400 évvel ezelőtt oly tragikusan lefolyt mohácsi vészről mi is megemlékezni kívánunk s keressük mély gyászunkban a vigasztalást, az akkori és mostani rettentő összeomlásból: Mohács és Trianon temetőiből, az életre, a magyar feltámadásra vezető utat, akkor az imént felhangzott ének és ima után, mostani elmélkedésünk alapja sem lehet más, mint az örök isteni ige, mely kezdetben volt, mely Istennél volt s maga volt az Isten. Ez az isteni ige, hitünknek és életünknek egyedüli szabályozója: a szentírás, a biblia, melynek mi evangélikusok is, Isten kegyelméből, birtokosai vagyunk, ez az isteni ige, mely megtestesült a Jézus Krisztusban, ki véghetetlen szeretetéből nem akar bennünket elveszíteni, hanem azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk, mostani súlyos megpróbáltatások közepette is, egyedül a mi vígasztalásunk és reménységünk. A római levelet s benne az imént felolvasott igéket, a nagy Pál apostol írta, harmadik hittérítő útján, 58 körül Korintusból. a római gyülekezetnek. A nagy világvárosban, Rómában, ez időben pártharc és egyenetlenség dúlt. Különösen két párt viaskodott egymással: a zsidókból és a pogányokból lett keresztyének pártja. Mindegyikben meg volt a vallásos és hazafias érzelem, de míg a zsidó keresztyéneknél inkább a vallásosság, addig a pogány keresztyéneknél a nemzeti, hazafias érzelem