Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

I. A papok életrajzai. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - A papok életrajzai - 2. Magyar–tót papok

választották Losoncra. Pozsonyi kettős állását, mint lelkész és theologiai tanár, 1876 március 2.-án foglalta el. Ez utóbbi hivatalát a theologiai akadémiának a liceumtól való különválasztása (1888) óta, tulajdonképen fizetés nélkül tölti be. 1877 óta a városi esperesség élén áll és 1890-ben a dunáninneni püspök-választáskor igen tekintélyes pártnak volt jelöltje. — 1864 november 20.-án vette nőül Jánovszky Katalint. Kilenc gyermeke közül két fia és három leánya él. — Nyomtatásban megjelent: „Kossuth Lajos temetése alkalmával . . . tartott gyászbeszéd", Pozsony 1894 (német fordításban is). 1883-tól 96-ig kiadta az „Evangélikus egyház és iskola" cimü lapot. WODILAY MÁRTON 1664 április 25.-én született a turócmegyei Woschnitzen, nemes szülőktől. Több hazai iskolában és gimnáziumban tanult, 1697-ben kántor lett Aranyosan. Hat évig viselte ezt a hivatalát, azután Győr tájékára vitték rektornak. 1707-ben hivták meg Pozsonyba. Minthogy nem volt akadémiai képzettsége, a gyülekezet kiküldte Altorfba, hogy az ottani fakultáson megvizsgálják és fölavassák. Szép bizonyitványt hozott haza és megkezdte működését. Huszonhárom évig szolgálta à gyülekezetet legjobb tehetsége szerint, mig 1730-ban, testben és lélekben megtörve, lemondott hivataláról. Hosszas betegség után 1741 május 9.-én halt meg. Rabbacher mondta fölötte a halotti beszédet. Neje Hollnstein Mária Erzsébet pozsonyi polgárleány volt, akinek halála után (1730) három leánya ápolta és gondozta.