Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

Ezek után visszamentek a városházára, hol Kollonich parancsára a három lelkész és az egyházi] a legundokabb börtönbe, amelyet „Löwengrube"-nak neveztek, zárattak, mely alkalommal Pihringer kezére lábára még nehéz vasat is vertek. Pihringer úgy látszik Kollonich különös haragját vonhatta magára, mert ezt igy szólitotta meg a fogságban: „Und dich kleinen Schelmen will ich hencken lassen, gewiss, ich verspreche dirs". Ezzel egyelőre a király képviselőjének, a püspöknek és a magyar kamara elnökének a szerepe véget ért: lakására tért, a többit elvégezték nélküle is. A katonaság, mint valami dicső győzelem után, síppal dobbal vonult ismét tanyáira, csak őrséget hagyva mindenütt a templomokban. 11 óra felé pedig kinyitották az ámuló külvárosiak előtt a Halász- és Vödritzkaput. Most következett a hirhedt nagyszombati Ítéletnek végrehajtása is. Pesty kúriai főjegyző és kilenc embere megjelentek mindazon pozsonyi polgárok házában, akik ugyan még fogságban voltak Nagyszombatban, de névszerint voltak az ítéletben felsorolva és itt az ítéletet felolvasták. Ezen urak személyes biztonságára 80 katona ügyelt. Az ítélet kihirdetése először a lelkészlak udvarában, majd Auer, Welligrand, Bürgler és Burgstaller Kristóf házánál ment végbe. Ha az utcán valahol két három ember megállott egymással beszélni, ezeket mint veszedelmes lázadókat szidták és szétkergették. Végre az összes evangelikus polgárokat megidézték a Grüne Stübelbe, és mintegy 400 férfiúnak olvasták fel a nagyszombati ítéletet. A most már fogságban sínylődő három lelkész nejeit kényszeritették. hogy az összes ezüstnemüt, bort és okmányaikat szolgáltassák ki, esküjöket véve, hogy semmit el nem titkolnak

1). *) Wahrhaftig und Notwendiger Bericht der zu Pressburg anno 1672 den 18. Juli vom Ungr. Hn Kammerpraesidenten, Gräften Kollonichen, bey zweyer Evangel. Kirchen und einer Schulen gewaltsamer Abnehmung vorge-