Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

udvar hozzájárulásával — most elszánták magukat. A királynak ezúttal is háttérben kellett maradni, mert ezzel a külföld érzékenysége lett volna felébresztve, másfelől pedig az alattvalók a király igazságosságába vetett hite rendült volna meg, s bizonyos tekintetben elégtételül szolgált volna a pozsonyiaknak Kollonich és Szelepesényivel szemben; igy azután nem maradt egyéb hátra, mint megtenni az intézkedéseket a templomok és iskola erőszakos elfoglalásához és a lelkészek eltávolitásához. A végrehajtás eszközei: négy század Nigrelli — és két század Hermansteiner ezredbeli gyalogos, összesen 1200 ember Kollonich rendelkezésére állottak. Ne felejtsük el, hogy Kollonich Leopold gróf, ezidő szerint wienerneustadti püspök és magyar kamaraelnök, császári és magyar királyi főfőméltóságviselő valaha maga is katonatiszt volt, az erőszakos eljárástól tehát vissza nem riadt, azonkivül a pápás renaissance ezen korában szenvedélyévé fokozódik a vágy, egyházát minden ponton diadalra segíteni. Végül figyelemre méltó momentum, hogy eddigi sikertelen kísérletei elkeseredést keltettek benne a már-már diadalmaskodó polgárok ellen. Alkuról tehát szó sem lehetett többé. Julius első felében egyáltalában semmiféle lépést nem tettek illetékes helyről, hogy, mint eddig, a polgárságot engedékenységre bírják és a míg a szegény polgárok egy királyi leiratot vártak, melyben kegyelem és királyi jóindulat foglaltatik: Kollonich és a császári tisztek, a kamaratisztek és a rendkívüli törvényszék tagjai mindent a legapróbb részletekig megbeszéltek arra nézve, hogy július 18-án miként fogják az ultima rátiót, a fegyveres hatalmat, az akadékoskodó pozsonyiakkal szemben érvényesíteni. Mikor július 17-én este Kollonich lakása előtt egy szépen festett, a lorettoi Máriát ábrázoló kép volt kitéve, előtte pedig üveg alatt gyertya égett, a katholikus lakosság egy része már tudta, hogy más napra van tervezve az