Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

evangelikus templomok elfoglalása, és midőn az evangé­likusok ilyesmiről hallottak, a valót nem sejtve ügyet sem vetettek az ilyen beszédre. Julius 18-án végre, kora hajnalban — keveset alud­hatott ezen éjszaka Kollonich — már a katonaság elhe­lyezésével volt elfoglalva; gondoskodni kellett arról, ne­hogy a külvárosi polgárság nagy tömegeivel eláraszsza a eresztet­tek. A csa­patok hangos parancs­szó —, kürt — és dobszó nélkül gyülekez­tek és vo­nultak a megbe­szélés sze­rint elfog­lalandó pontokra, úgy hogy 5 óratáj­ban már egy Nig­relli-féle század a Főtéren vett állást, arccal a „Grüne Stübel" felé, a másik század arccal az Auer-féle ház felé fordult felfejlődött vonalban, a harmadik a városház felé, a negyedik pedig az evangelikus tem­plomfelőli bejárókat zárta el. Végül a Schütz- és Geymann-féle századok gondoskodtak, hogy ezen elzárt négyszög véletlenségből a Mihály-utca és a Lőrincutca belvárost, egyáltalá­ban, hogy tömegösz­szeverő­dés lehe­tetlenné legyen. Ehhez ké­pest a vá­roskapu­kat reggel nem nyi­tották ki, hanem erős őr­séggel lát­ták el, sen­kit sem ki, sem be nem Az evang. magyar-tót templom elvétele. Egykorú rajz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom