Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

földelték el. Liebergott János pedig, egyike a kevésbbé súlyos körülmények között bebörtönzötteknek igy kiált fel: junius 13. olvasták fel előttünk az Ítéletet, mintha a legmegátalkodottabb gonosztevők lettünk volna ! A börtönben sinylődők nejei és gyermekei is bizonyára véres könyeket hallattak szeretteikért és mindent elkövettek kiszabadításukért : maguk az elitéltek azonban, bár meglepte őket a kemény Ítélet és megdöbbentek az első pillanatban, csakhamar azonban erőt merítve ártatlanságuk tudatából és a helyzet megfontolt mérlegeléséből, bátran, észszerűen utasítottak vissza mindent, ami eddig vallott meggyőződésükkel ellenkezett volna. Kegyelmet nem kértek, bűnös voltukat elismerő reverzálist nem adtak, otthon maradt polgártársaikat a templomok átadására nem buzdították és ők maguk is kereken megtagadták ezt. A mi pedig Szelepcsényiék számára a fődolog lett volna : az evang. templomok és iskola átadását, halálig ellenezték. Szelepcsényiék az otthon maradt pozsonyi polgárokra úgy akartak hatni, hogy már julius 1-én elterjesztették a hírt, melynélfogva az ítélet végrehajtatott, az elfogottak kivégeztettek. Más alkalommal pedig azon hir terjedt el, hogy csak is Auert, a pozsonyi evangélikusok főemberét, végezték ki. Voltak azonban olyan hirek is, melyek a pozsonyi evang. polgárságot megerősitették azon eddig vallott meggyőződésükben, hogy a jámbor szivünek ismert Leopold király sohasem fogja adni beleegyezését az evangelikus templomok elvételéhez, és vele született kegyessége nem fogja a Nagyszombatban bebörtönzött pozsonyi polgárok ártatlan vérének kiontását eltűrni. Az Ítélet, a fenyegetés ezúttal is Szelepcsényi és Kollonich műve, ezek pedig erőszakot nem fognak merni alkalmazni azok ellen, akik most is hirdetik, hogy ő felsége parancsára önként, minden legcsekélyebb ellenállás nélkül kiszolgáltalják ugy a *) Reimundus Rimando. J. m. 68. o. Lichner Pál J. m. 61. o.