Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért
ők a maguk részéről beleegyeznek abba, hogy a per tárgyát képező vitás templom és iskolatelek a királyi fiscusnak mint annak jogos tulajdona átengedtessék. Ezek azonnal szabadon mehettek vissza Pozsonyba, közülök egy, Küllinger József át is tért a katholikus vallásra. E szerint vádlottakul már csak azon evangelikus polgárok maradtak, akiknek álláspontja az volt, hogy vagy mutassanak fel előttük egy hiteles királyi parancsot, mely a templomok és iskola átadását világosan és minden kétségen kivül követeli, vagy pedig vegyék el őket tőlük erőszakkal, mert ők, még most birtokon belül törvényes birtokosai templomaiknak és iskolájuknak. Ezzel az álláspontjukkal elég kellemetlen helyzetbe hozták Szelepcsényit: azok, akik a király világos parancsa előtt meghajolni Ígérkeztek, nem lehetnek lázadók; de a királyt nem lehetett belevonni a döntésbe a külföld miatt, igy azután a királyi ügyész és a vádlottak védője Fodor ügyvéd szóbeli replikáira és duplikáira került a sor, melyek természet szerint minden döntést kizártak. Azonnal Ítéletet mondani és pedig a királyi fiscus álláspontjáról mégis merész dolog lett volna, annál is inkább, mert a közvélemény — s ezúttal európai közvéleményről volt szó — nem a paragrafusok szőrszálhasogató rabulisztikája szerint indult, hanem a tényállásokból, a felek érdekeiből és világos akaratnyilvánulásai alapján alkotta meg a saját nézeteit. Már pedig a vád gyengeségeit sok helyen semmiféle ékesszólás és jogászi éleselműség leplezni nem volt képes, nevezetesen el akarják venni a templomokat és iskolát most, mert azelőtt 35 esztendővel jártak el az elődök állitólag a királyi parancs ellen; felségsértés és lázadásban akarják elmarasztalni az összes evangelikus polgárokat, a Vittnyédy-, a Kácser- és a Vattay-féle esetekben, holott a büntettet egyesek követték el 7 kiket a törvényszék ismer, s kik tettüket nem tagadják. Hogy az aberratio iustitiae itt
