Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

minő világos volna a vádlottak elmarasztalása esetén, azt maguk a szavazóbírák is érezték, a midőn a vádlottakat arra törekedtek rávenni, hogy Írjanak alá elismervényt, mely szerint ők magukat lázadóknak elismerik s ezért kegyelmet kérnek ő felségétől, továbbá hogy templomaik és iskolájuk telkeit önként átadják. Csakhogy a még megmaradt vádlottakban, akik tudták, hogy a pozsonyi evangelikus egyház jövője az ő akaraterejüktől, hősiességüktől és hitérzületük őszintességétől függ, megvolt a büszkeség és bátorság arra, hogy kinyilatkoztassák, mikép egy ilynemű elismervényt az ő részükről sem lelkiismeretükkel, sem a tényállással, sem az igazsággal összeegyeztetni nem tudnak. Tehát kereken visszautasítanak minden reversalist. Csakhogy végre is ez volt az egyedüli útja annak, hogy valami irányban tovább lehessen az ügyet vinni. A királyi ügyész tehát tovább sürgeti a templomtelkek önként való cessióját, a pozsonyiak pedig az eredeti állásponthoz hiven a királyi parancstól teszik függővé további eljárásukat. Erre azon ajánlatot teszi a királyi tábla, ezúttal rendkívüli törvényszék, hogy négyen a Nagyszombatban tartózkodó pozsonyi polgárokból menjenek vissza Pozsonyba és az ottani evangélikusokat bírják rá az önkéntes cessióra, a mennyiben a Nagyszombatban lévők is ezt helyesnek tartják. Számítottak itt a jó urak arra, hogy maguk a vádlottak lesznek majd legjobban azon, hogy az otthon levő hitsorsosaikat a templomkulcsok átadására rábírják. Sőt Kollonich egy egész tervet főzött már ki, hogy fogja az egész hadjárat sikerét a maga számára kihasználni. Még mielőtt a négy kiszemelt férfiú Pozsonyba érkezett, hirtelen Pozsonyban termett és magához hivatta az itt maradt két lelkészt, mert az esperes, Titius, szintén Nagyszombatban volt. Ezek, május 29-én reggel épen az istentiszteletet végezték, és így két polgár ajánlkozott, hogy Kollonich kamaraelnökhöz elmennek. A két evang. polgár a város birájának társaságában megjelent Kollonichnál és meg-