A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ÁLTALÁNOS TÖRTÉNELMI RÉSZ - Az egyházközség kialakulása és fejlődése II. József koráig

17 ségnek — önálló lelkészválasztási joga volt s igy érthető, hogy Lőcse is csak az uj tant hirdető papokat valasztott. Jövedelmei voltak: a stóla és a fizetés, elsősorban a tized. A stólát a hivek fizették, de a felvidéki városokban a hivek egyházi adózásának nyomait nem leljük. Az adójövedelemből fedezte a lelkészek fizetését a város épp ugy, mint a többi szükségletet. Hain Gáspár krónikájában több feljegyzést találunk arról, hogy a papi jövedelem rendeztetett. Így 1558-ban Georgias lelkész panaszkodott, hogy jövedelmei nem elegendők, mire a város illetményeit a következőkben állapítja meg: 3 forint hetenkint, évente 10 köböl rozs, ugyanannyi buza és 2 hordó sör. fa, amennyire szüksége van, 1 hizott disznó, 1 mázsa só és mint eddig, 2 tehén tartása; 1551-ben .pedig a segédlelkész járandóságát állapította meg a város. A papok névleg függtek püspökeiktől, de mig egyrészt hitelvi kérdésekben nem követték utasításaikat, a hívekkel szemben püspökeik tekintélyére hivatkoztak s így végeredményben a legnagyobb önállóságot élvezték. Az egyházak egymáshozi kapcsolódása maradt a régi. Lőcse tagja volt ezután is a 24 város testvérületének, melyet a 24 királyi város (civitates regales terrae Scepusiensis) alkotott már a XIII. század óta. A fraternitas (senioratus, contubernium) volt a protestáns egyházak első és legalsófoku közületi formája. Az élén állott a senior, kit némely helyen archidiaconusnak neveztek. Több fraternitas élén a superintendens állott. A fraternitasok gyűléseit congregationak nevezték. Több fraternitas együtt synoduat tartott. Ezen gyűlések az egyházi tanok és szokások egyöntetűvé tételét célozták, itt állapították meg a fegyelmi szabályokat s egyben gyakorolták a fegyelmet az egyházi tisztviselők felett. Főcéljuk azonban a hitelvek összeloglalása és nyilvánossá tétele: az úgynevezett „hitvallás" megalkotása volt. Ilyen célokat szolgált a híres confessio pentapolitana is. Mikor ugyanis a felvidéki városokba királyi biztosok jöttek, kik a templomokat elvették a protestánsoktól, öt szabad királyi város: Eperjes, Kassa, Bártfa, Kisszebeu és Lőcse, továbbá Nagy-Sáros — mely oppidum (mezőváros) volt — 1549-ben Eperjesen congregatiot tartott s hitvallást készített, melyet annak igazolására, hogy ők nem eretnekek, hanem az augsburgi hitvallás követői, megküldöttek a királyi biztosoknak: Schibnik György királyi tanácsosnak és Sbardallat István (másként Dudith) egri püspöknek, továbbá 2