Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

63 Ma az általános lesújtottság, levertség között nincs kihez fordulnunk, nincs akitől kérjünk. Országunkat csupa ellenség veszi körül, a világ hatalmasai most még messzebb vannak tőlünk. Bízunk Istenben, hogy ha kissé magához tér országunk, képesek leszünk telekszerző- és építőmunkánkat ezután is folytatni, mert iskolánk kibővítése és evangélikus internátussal való egybekapcsolása, valamint megfelelő lelkészlak építése olyan feladatok, melyek a jövő terveinek legfontosabb programmpontjai. Most is van olyan nagytekintélyű bányakerületi püspökünk, mint Székács József volt. A mai idők férfia Dr Raffay Sándor, A új iskola udvara aki országos tekintélyével, a külföld hatalmas evangélikus testvéreivel való szoros összeköttetéseivel módokat és eszközöket fog találni, hogy telekszerző és építő munkásságunkat elkezdhessük. Ezt tőle várjuk és reméljük, nem a magunk, hanem az évszázadokon át utánunk következő evangélikus nemzedékek érdekében. Azoknak válik üdvére, amit most alkothatunk. Fájdalom, iskolánkat sem kerülte el a világháború kényszerűsége s a forradalomra következő gyászos idők nyomorúsága. 1914. augusztus 24-től szeptember 10-ig a m. kir. budapesti népfelkelő-parancsnokság I. hadtápzászlóaljának 800 embere volt beszállásolva iskolánkba lehotai Lehoczky János őrnagy parancsnoksága alatt. Derék katonáinknak kényelmes otthont nyújtott iskolaépületünk; tágas udvarunk jó gyakorlótérül szolgált hadba készülő harcosainknak. A fontos hivatása tudatában lévő tisztikar épületünkben a lehető legnagyobb rendet tartotta. Iskolánk a háború alatt