Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

62 lévő öt méter átmérőjű rózsaablak. A templom minden része be van boltozva és festve. A főbejárat mellett és a mellékhajó előtt van az 55 méter magas sugár harangtorony, melynek minden része, tehát a süvege is falazva van. A templom külső kiképzése hasonló a gimnázium kiképzéséhez; az időjárásnak jobban kitett alkatrészek kemény mészkőből vannak faragva. A templom stílusa korai gót. 1 Azóta az oltárkép is elkészült, — Benczúr Gyula mestermüve „A napkeleti bölcsek hódolása a kisded Jézus előtt". A halhatatlan nevű művész vallásos tárgyú nagy alkotásai közt időrendben a legutolsó ez a színekben pompázó, ihletet sugárzó műremek, mely emberi fogalmak szerint örök büszkesége és ma már pénzzel fel sem becsülhető műkincse marad templomunknak. 2 Alig hogy megkezdte munkáját az iskola a maga új épületében, már néhány év múlva kiderült, hogy az épület lassan­ként szűk lesz, minthogy a tanulóifjúság száma nemhogy csök­kent volna, hanem évről-évre növekedett. Iskolánk, mely a zajos pesti piac mellett keletkezett és később szűk utcák közé szorult, itt, a kertek övezte villák során levegőhöz jutott és bátran terjeszkedhetett volna. Az egyház buzgó atyái újból építeni akartak, minthogy az illető szaktanárok jelentései alapján belát­ták, hogy a szertárak már szűkeknek bizonyulnak; tanulói laboratóriumokról kell gondoskodni; a tornatermet feltétlenül bővíteni kell, mivel az osztályok népessége egyre növekszik. Az 1911. év folyamán a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 150,000 koronát utalt ki a tornaterem és a föléje épí­tendő természetrajzi és fizikai szertárak kibővítésére. Ezenkívül azt is tervezték, hogy az egyház megszerzi a templom melletti telket és azon lelkészlakást és internátust épít. A sok tervezés közben azonban elmúlt az idő és kitört a világháború. Most, hogy a világháború súlyos évei elmultak, a háború elvesztése után reánk szakadtak a még súlyosabb béke ínséges évei, midőn ellenségeink, kik megfosztottak minden fegyverünk­től, még a mindennapi kenyerünktől is meg akarnak fosz­tani. Amikor mégis folytathatjuk iskolai munkásságunkat, fel­éled bennünk a vágy, hogy újból hozzálássunk elődeink építő munkásságához. Iskolánkat és templomunkat a Bajza- és Damjanich-utca felől úgyszólván nyitott, üres telkek környéke­zik; ezeknek megszerzése volna a mai nemzedék feladata. Elő­deink deputációkba jártak, folyamodtak, kértek, könyörögtek, zörgettek, míg végre meghallgatták őket és midőn olyan férfiú állt élükre, mint Székács József, bányakerületi püspök, akkor ez dűlőre vitte ügyüket és megkapták a sütőutcai telket. 1 A templom főhajója Peez Samu szavai szerint a párizsi Sainte Chapelle méretei és beosztása szerint készült. 2 Sokszorosan emeli műbecsét, hogy — saját szavai szerint — a művész a hódoló szittya fejedelem alakjában önmagát örökítette meg. Az új gimná­zium bővítése Az épületek eendő kiegé­szítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom