Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
II. FEJEZET. Iskolaépületeink
52 ban tárultak fel. 1 A legfontosabb kifogás volt, hogy az iskolának nincs udvara, nincs tornaterme. Ezért a tanulók vagy délelőtt mentek az iskolaszolga kísérete mellett a Szentkirályi-utcában levő tornacsarnokba, vagy délután jártak oda. De az utóbbiak közül igen sokan kérték felmentésüket, úgyhogy a tanulóifjúság együttes testi nevelése bizonyos tekintetben hiányos volt; noha éppen akkor kezdett a közoktatás vezetőinek figyelme nagyobb mértékben a testnevelés felé irányulni. Pedig a testnevelés terén intézetünknek a régibb időkben nagyobb sikerei voltak, hiszen már 1820-tól kezdve gondot fordított a testgyakorlatra. Ez nem volt ugyan rendes tárgy, de volt rá módjuk a növendékeknek, hogy télen úgy, mint nyáron, testgyakorlatokat végezzenek nemcsak a fiúk, hanem a leányok is Clair Ignác akkori tornatanár vezetése alatt. Nem volt a gimnáziumnak rajzterme, pedig az állam sürgette a görögpótló rajznak bevezetését. Iskolánk eleinte a rajzra is nagy gondot fordított, de később a gimnáziumi tantervek a művészi rajzot háttérbe szorították és teljesen magánoktatás tárgyává tették. Nem volt a gimnáziumnak szertára. Volt ugyan elég természetrajzi tárgya; szülők, tanulók, jóakarók sokat ajándékoztak az iskolának; voltak oly kiváló természetrajztanárai, mint Dorner és Kari, akik maguk is kiváló gyűjtők voltak, de a sok múzeumi tárgy a szűk szobákban csak el volt raktározva. Fizikai előadóterem és szertár volt ugyan, de aránylag kevés felszereléssel. Az épület folyosói az ifjúság nagy számához képest keskenyek voltak. Történet-földrajzi, filológiai szertár csak kezdetleges állapotban volt egy kis szobában. Az iskola pedig érezte magában az erőt, ki akart bontakozni s intenzív munkásságát a modern pedagógia segédeszközeivel megerősíteni. Az anyagi nehézségek miatt csak forrtak a tervek, érlelődtek a gondolatok, míg végre sikerült a nagy tervnek szerencsésen megvalósulnia. Egy ízben már úgy látszott, hogy a terv megindul ugyan, azonban ferde irányban. Az a szándék merült ugyanis fel egy alkalommal, hogy az iskola a szomszédos Károly-kaszárnya, a mostani Központi városháza harmadik emeletén keres helyiségeket rajztermeknek, tornateremnek és a szertáraknak. Helyiség ott akkor akadt volna bőven abban a III. Károly idejéből való óriási épületben, melyet a felirat maga is „Moles"-nek nevez. Az iskola harmadik emeletéről egy merész összekötő híd vezetett volna át a kaszárnya harmadik emeletére. Ha ez a terv megvalósult volna, akkor szép, új főgimnáziumunk most aligha állna 1 Az iskolának legfőbb baja volt a csatornák elhelyezésének alkalmatlan volta. Ez mindjárt az első évben kitűnt, mivel megrontotta az épület levegőjét. Keresztfalakat, ajtót készítettek, minthogy nézetük szerint az volt a baj, hogy az épület belsejének nincs „Luftcirculation"-ja. A vízvezetéket csak 1871-ben vezették be az épületekbe, mikor a városban a vízvezeték készült. Ekkor azután megszűnt a kellemetlenség. Az iskolabővítés téves terve
