Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

BEVEZETÉS

6 nem lehetett hatás nélkül az a gondos énektanítás, amelyben itt osztálytársaival együtt részesült, tanulva négy hangban énekelni a szebbnél szebb templomi chorálokat. A későbbi időben Petőfi a kor nagyjaival együtt felrázta évszázados aléltságából a magyar nemzetet és öntudatra ébresztette, s az az erősödő magyar szellem, mely már jóval a szabadságharc kitörése előtt megkezdte nemzetépítő munkáját, a mi iskolánkat is átalakította az idők folyamán német iskolából magyar nyelvű, magyar érzésű iskolává. Iskolafenntartó egyházunk kebelében eleinte nézeteltérések merültek fel a templom és iskola kérdésében. A templomépítés hívei teendőjüket sürgősebbnek tartották az iskolafejlesztésnél, de a legnagyobb bajban is megtalálták az egyetértés útját, mivel az egyház vezetői apostoli lelkű férfiak voltak. Az első évtizedekben Mária Dorothea figyelme és érdeklődése nagyban hozzájárult a gyülekezet és iskolája felvirágoztatásához, melyről elődeink bizonyos önérzettel állították, hogy az nem „copie", nem utánzott intézmény; ezt az önálló idealizmust évszázadon át megőrizte gimnáziumunk, s ezen iránynak két fő útmutatója volt Schedius és Böhm. Iskolánk alapítási évéül az 1823-ik évet tekintjük, amikor a humanitási osztály felállíttatván, a görög nyelv és kultúra az iskolai tárgyak körébe kapcsoltatott. A görög világfelfogásnak különösen egy képviselője hatott bizonyos mértékben iskolánkra e száz év alatt s ez Sokrates. A sokratesi filozófia iskolánk életében négy férfiú munkásságában domborult ki különösen, ezek Schedius, Székács, Hunfalvy Pál és Böhm. Iskolánk a Deák-téri templom mellett levő paplakban bírta első otthonát, később az iskola oly férfiak által, mint Székács és Hunfalvy, új épülethez és új szervezethez jutott. Majd, mikor már a sütőutcai épület is szűknek bizonyult, az egyház az állam hozzájárulásával újabb épületet emelt a Fasorban, melyet a főváros utóbb a nemes Hollandia iránt való hálából Vilma királynő-útnak nevezettel. Állam és iskola együttműködése két ízben volt megzavarva, és pedig 1848-ban és 1919-ben. Az előbbi évben belföldi idealisták önzetlen, hazafias szempontból tervezték az iskolának állami fennhatóság alá való juttatását; az utóbbi évben pedig külföldi agitátorok aknamunkájától irányított forradalmárok vallás- és hazaellenes érzésből akarták megszüntetni az egyház befolyását iskolájára. Az iskola tanítását e száz év alatt különféle tantervek irányították, de az iskola komoly munkája két ízben volt különösen