Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

45 az intézet harminc éven át (1853—1883) volt feledhetetlen felügyelőjének. Szepesi németajkú szülőktől származott (1810-ben Nagyszalókon). Csak 17-éves korában tanult meg magyarul; Széchenyi, Berzsenyi, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Vörösmarty élesztettek lelkében lángoló szeretetet a magyarság iránt. Tudományos és közéleti érdemekben gazdag, hosszú életét ez a mind erősebb lobogásban égő láng ragyogta be aztán szüntelen. Késmárkon lett tanár, utóbb képviselő. A nemzeti gyász legszomorúbb idején, 1850. Szent István napján jelent meg az Új Magyar Múzeumban híres cikke „Igaz Aranybulla" cím alatt. Törhetetlen bizalmával és reményével utat akart mutatni, melyen a komor jelenből kivergődni s a dicső mult örök vívmányait megőrizni lehessen. Felhívta honfitársait a csüggedés elvetésére és új alkotásokra. „Hogy be ne találjon teljesedni az ellenek kárörülő s halált jelentő hirdetése, arra egyedül az használ, ami a halált meggyőzi: használ az élet, ha mindazon tevékenységgel hat, melyet az egészség kifejthet." Ez élet nyilvánul szerinte a műveltségnek az alsó rétegekbe való kiterjesztésében, az ország anyagi jólétének emelésében, hitelintézetekben, takarékosságban s mindenekfelett a nemzeti nyelv fejlesztésében s a tudományok müvelésében. Majd így folytatja híres sorait: „Az élvezetvágy betegsége sorvasztja egész Európát . . . Nemzetünket pedig kettős súllyal nyomja e betegség . . . Annál sietőbben elő kell venni az egyetlen gyógyszert, mely képes a bajt gyökerestül kiirtani, s ez a helyes nevelés . . . Keresztyén világban csak a Hunfalvy Pál