Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

3Q 1756-tól 1834-ig. Luther szellemétől áthatott, tekintélyes kereskedőcsaládból származott. Atyja Berlinbe küldte őt kereskedelmi iskolába; ő azonban hajlamát követve theológiára iratkozott, mire az állhatatos apa visszahivatta és üzletében alkalmazta otthon Iglón. Bécsben töltött gyakorlati évei után Pesten telepedett le, mint kereskedő. Nagy szakismeretei, kiváló képzettsége, szó- és írásbeli ügyessége pesti hitrokonai figyelmét csakhamar reáirányította. Mint az egyház kurátora lelkiismeretes gondossággal intézte a gyülekezet anyagi ügyeit, de mint a templomépítés nehézségei közt láttuk, megvolt benne az isteni szikra gyújtó ereje, amellyel tettre, nemes elhatározásokra volt képes rábírni kedves gyülekezetének tagjait. Az iskolát is kiválóan szerette; az iskola barátaival együtt gyakran vett részt a tanári konferenciákon. Az 1822. dec. 18-án tartott értekezleten Schedius napirendre tűzte a következő kérdéseket: Wie man den Kindern die Religion beibringen müsse? Was ist Religion? Az 1823. január 15-i értekezleten Peez Sámuel és Kaufmann Károly felolvasása után Liedemann is felolvasta dolgozatát, mely nagy helyesléssel szintén a jegyzőkönyvhöz csatoltatott. Hogy az egyház jövedelmei és kiadásai mindig lehetőleg egyensúlyban voltak, az is az ő érdeme. Szeretett egyháza és a német gyülekezet érdekeinek erélyes védelme közben több keserűséget kellett eltűrnie neki is, úgy mint Nádosy Istvánnak, a magyar gyülekezet védelme közben, a tótokkal való viszálykodásokban. De jelen volt, mint egy patriarcha 1834-ben azon a gyűlésen, melyen a viszálykodó hitrokonok kibékültek; ugyanebben az évben már meghalt, miután az előző év decemberében hivataláról ünnepélyesen lemondott és a gyülekezettől igazi keresztyén érzülettől áthatott beszédben elbúcsúzott.

1 Halála után a gyászünnepélyt 1834. december 8-án komoly egyszerűséggel tartották a templomban, mert „das Castrum Doloris aufzustellen hat der Löbliche Ausschuss nicht für zweckmässig erachtet". E férfiúra vonatkozólag befejezésül még Kanya szavait idézem 1 A fent említett állapotokkal kapcsolatban idézzük az 1834. október 26-i gyűlés magyar-német jegyzőkönyvének magyar szövegét: „. . . Schedius iskolafelügyelő . . . minden nyelvbeli különbség nélkül tökéletes Egyességben' s felebaráti szeretetben egybegyülekezve látja a gyűlés tagjait s kijelenté azon meggyőződését, hogy nintsen egy tagja is az Ekklézsiának, a' melly ezen örömében szíves részt nem venne 's így illő, hogy ezen menyjivei áldásért nem nyilvános ünneplés által ugyan, hanem kiki szíve rejtekében magánosan a Mindenhatónak buzgó hálát adjon 's ebbeli érzését az Ekklézsiának mostani szorult állapotjában nagyobb adakozás által bizonyítsa. Ezen javaslata elölülő úrnak közönségesen elfogadtatván, minden nyilvános ünneplés szükségtelenné tétetik. 2. Lang Prédikátor úr jelenti, hogy a' súlyos betegségben sínlődő Fő Curator Liedemann Sámuel Úr é. f. Hó 25-én vévén fel az Ur vatsoráját az Ekklézsiátót érzékeny bútsút vett és óhajtja, hogy a Mennyei Felség minden bő áldásait árassza reá. A számosan egybegyülekezett tagok az Ekklézsia ezen számtalan érdemekkel tündöklő Nestorának szívreható butsúzását könnyes szemekkel