Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése
29 az egyházi ügyektől, de a gyülekezet tagjai nem tudták nélkülözni az ő gazdag tapasztalatait, nagy tudását; tovább is megtartották iskolafelügyelői díszes állásában. A közóhajnak engedve, maradt: a szó legnemesebb értelmében utolsó lehelletéig (1847. nov. 12) szolgálva a szent ügyet, melynek úgyszólván egész életét áldozta. A gyászoló gyülekezet nagy fiának születése napján (dec. 20-án) tartott emlékünnepen rótta le iránta kegyelete adóját. 1 Hogy mily kegyelettel beszéltek róla a pesti ev. iskola tanárai, az ő tanítványai, arra vonatkozólag Dr Tavasy Lajos folyóiratában, a Nevelési Emléklapok ötödik füzetében ezeket olvassuk a 147-ik lapon: Schedius-nap a budai hegyeken. (Május 22-én 1847-ben.) „A megboldogult nesztor-tanár, kir. tanácsos, id. Schedius Lajos, különösen élte utolsó éveiben, minden évben egypárszor, maga mellé vévén néhány ifjabb barátját és kedves tisztelőjét — akik közé a pesti prot. tanoda tanárait őszinte indulattal számíthatni, nem vala éppen legcsekélyebb öröme — azokkal kedvező tavaszi vagy nyári napon ki szokott volt rándulni a budai hegyekre, hol egész, hol pedig csak fél-fél napra, már amint a körülmények engedték. Az ily sétálási kirándulásoknak, különösen egyike, állandó napon is tartaték u. m. május 22-én. E nap volt az elhunytnak, tanári hivatalába lépésének (1792-ben) nevezetes emléknapja. S így történt volt 1847-ben is, hogy az öreg úr lelkesítő társaságában ballagtanak bércről-bércre és völgyből-völgybe, az említett intézet tanítói. E napikirándulásnak célja a „Virányos" (Zugliget) volt. E vidéknek egyik dísze, ama százados hársfa, mely túlesik az „Isten-szemen" és innen a „Mátyás-csurgón 1'. Itt pihentek meg a természetimádók is, ősz szellemvezérök oldalán. Ö ilyenkor vagy emlékezete gazdag éltitárából szokott volt némelyeket közleni, vagy pedig felolvasni valamely közérdekű cikket, részint saját dolgozatiból, részint pedig tudományos folyóiratokból. S ily alkalommal történt, amidőn éppen a hegy mögé vonula már az alkonyodó nap, a fák legmagasb tetőit és lombjait és a távol hegyeket arannyal szegélyezvén, és a hegyek tövén túl a Dunán elterülő ifjú Pestet sugártengerben fürösztvén, — ily alkalommal történt, hogy felszólala alulirt, az itt közlött szavakban egyszersmind hü társai érzelmét is tolmácsolván ... A hárs még áll, a forrás még csergedez, csak a vezér távozott, de a szívnek emlékforrása csergedezni fog, míg szelleme él. Őrizzük meg emlékezetét a jóknak, hisz az ő emiékezetök, a mi éltünk emlékezetének gazdagsága. Dr Tavasy." A harmadik férfiú, aki gyülekezetünk első évtizedeiben nagy munkásságot fejtett ki egyházunk ügyeiben: Liedemann János Sámuel, a két első pesti evangélikus'polgár egyike. Élt 1 Iskolánk ezen alapítójának tetemei a kerepesi temető jobboldalán, a 317. számú kriptában pihennek. Liedemann János Sámnel
