Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

28 érdeklődés középpontjába került. Magát a svájci Eggert is váradi Szabó János hozta Pestre Pestalozzi yverduni intézetéből, ki a mi iskolánknak lett később rajztanára. Pestalozzi túlzott racionalizmusa némelyekben idegenkedést szült, mivel azt követelte, hogy a gyermeknek semmi olyasmit sem szabad tanítani, amit nem képes felfogni; ilyen az érzékfelettiek világa, a szent érzelmek világa, a hitnek országa, a vallás. Annakidején, midőn Pestalozziról Szabó János 1817-ben cikket írt a Tudományos Gyűjteménybe, hevesen kikelt Pestalozzi ellen Folnesich; e támadás ellen igaz keresztyén szellemben Schedius védte meg a nagy tanítót.

1 Azt is tervezte, hogy a pesti evangélikus lelkészekből és tanítókból irodalmi társulatot fog szervezni; sajnos, a szép terv, bár az alapok meglettek volna hozzá, nem valósult meg.

2 Hogy Schedius mennyire felhasznált minden alkalmat a tanári testület tudásának gyarapítására, többek között csak azt említjük, hogy 1822. szept. 26-án a tanári értekezleten ismertetést olvasott fel a Rudolstadt melletti Heilhausban levő nevelőintézetről, mely ugyanazokat az elveket követte, amelyeket a mi iskolánk. A gyülekezet mily szeretettel vette körül e kiváló férfiút, mutatja az is, hogy 1837. február 11-én örömünnepet tartottak betegségéből való felgyógyulása alkalmából.

3 1843. április 8-án az egyház megtartotta Schedius félszázados egyházi működésének elismerésére a Schedias-ünnepet. Ez alkalomra díszes albumot készíttettek az ünnepelt részére; ebbe a három lelkész, Kollár, Lang, Székács írt három nyelven előszót s az albumba tiszteletük jeléül a gyülekezet tagjai nagyszámban írták be nevüket. A convent-terembe megérkezvén az ünnepelt — mit einem herzlichen Éljen empfangen — beszédet mondott Kollár János esperes, tót lelkész és Dr Taubner Károly az iskola rektora. Ez alkalommal gyűjtést rendeztek a lelkészek és tanítók nyugdíjintézete számára, melynek eredménye 2167 frt lett; e Schedius-alap a magva a későbbi egyházi nyugdíjintézetnek. Ő ugyan már 1832-ben vissza akart vonulni, korára hivatkozva, 1 Erről az ügyről Döbrentei Gábor Kazinczyhoz intézett levelében (Kazinczy Lev. XV. 118. 1.) így ír: Hogy Schedius Pestalozzit védelmezte a Folnesichi ész nélkül való megtámadás ellen, annak nagyon örvendettem s annyira, hogy ha Schediussal legyek, mingyárt tiszteletére mentem volna. 2 Erre vonatkozólag ugyancsak az 1840-i Canonica Visitatio jegyzőkönyvében olvassuk : „5. Dominus Consiliarius Lud. Schedius ardentissimum id expressit votum, quantopere in maxima opportunitate fontium hic loci existentium foret proficuum ad evehendum Ecclesiae imo Protestantismi florem, si Domini V. D. Ministri et Professores Pestino Budenses in societatem literariam coalescerent; cui desiderio praesentes cum applausu assensum praebuerunt, eo petito per D. V. D. Ministrum Joannem Kollár prolato, ut ipse D. Consiliarius huius societatis motorem et praesidem agere velit". Akkor azonban már a nyelvi ellentétek oly élesek voltak, hogyha megalakult volna is az egyesület, sokáig nem működhetett volna. 3 Megvan egy erre az alkalomra írt 4 strófás német költemény metrum Alcaicumban.