Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
XI. FEJEZET. MELLÉKLETEK
233' hanem minden tanító azon tárgyat folytatá, amely épen órasoron volt. Ennek így kell lennie, mert az ily látogatás nem lehetne vizsgálat, sem meg nem szakaszthatja a tanítás rendes fonalát, itt a tanítás közben egyedül a tanító a cseiekvő minden növendékével, minden más, ki az órában jelen lenni találna, mindig csak hallgató, csak vendég lehet. (Ezt gyönyörűen tanusítá egykoron Mátyás király és az angol királyok egyike, a falusi tanoda látogatása alkalmakor.) Minden tanító megmaradt a maga helyén és a minister úr a fiak padjaiba ült és hallgatott és ha szólása volt, azt a tanítás után, külön intézte a tanítóhoz, ezért nyakába borulhattam volna a kedves ministernek, oly jó hatása volt annak a fiakra és tanítókra. — Minden osztályban, amelyet látogatásával szerencséltetett, bemutatá őt és kísérőjét, valamint a kíséretben lévő helybeli német lelkész urat is, mint vendégeket az igazgató az osztálytanítónak, és ezt a minister úrnak. Végül pedig mindannyiszor alkalmat vőn az igazgató néhány szót intézni a növendékekhez e jelentékeny percről. Egyikben pl. ezeket: Fiaim ! amint a ti osztályotokban a tanár úr, kinek tanításain épültök, az első, a ti vezéretek és tanítási és nevelési ügyetekben közvetlen elintéző és amint az, az intézetre nézve az intézeti igazgató és felügyelő: úgy az egész nemzetnek első tanítója, az egész haza iskoláinak legfőbb igazgatója, a nemzeti nevelésfelügyelő íme minister urunk. Ö az első professor e hazában. Nem szabad e hazában — és reméljük, nem is leend gyermek, melynek neveltetése és taníttatása az ő szemeit kikerülhetné, e tekintetben neki szemével mindenüvé látó és kezével mindenüvé hatónak kell lennie, úgy amint a ti tisztelt tanítótok ezen egy osztályban kell, hogy mindentudó legyen. Tanítótok és igazgatótok alatt állotok ti, mi pedig mindnyájan széles e hazában, ő alatta állunk és ő felette az ország. Eszerint amint a ti szorgalmatokat és jóviseletötöket vele hivatalosan és a mi felügyelő hatóságaink által tudatva, neki örömet okozandunk, öröme lesz az a nemzetnek is, elmaradástok, hanyagságtok és bármely bűnötök pedig, amint fájdalmunkra volna nekünk, úgy fájdalmára lesz neki és fájdalmára a nemzetnek. Ezeket tudnotok illik és haladnotok pályátokon, miszerint minden lépten a haza iránt hü kötelességet teljesíthettek és minden lépten a haza iránt hűtlenek is lehettek. A legfőbb felügyelő, az ország legelső professora, a mi „dulce decus és praesidiumunk" látogatásán pedig örüljetek és hogy az ő működésén a nemzet áldása legyen, azt kívánjuk mindnyájan őt sokáig éltetve. Erre harsogott a növendékek „éljene" ! Minister úrnak a látogatások után tett egyes észrevételét — kedvező véleménynyilatkozatát az egész intézet felett itt nem tudathatva, sem nem a magánközleményeket és kérdelmeket — csak egyet jegyzek még meg. Ugyanis az egyik tanítónál épen német volt az előadás, miről az igazgató felvilágosítást adott a minister úrnak, hogy t. i. ezen kisebb növendékek nyelvre nézvesti vegyes származásúak lévén, kell hogy részben németül is taníttassanak, míg t. i. a magyar nyelv teljes tudatára érnek. Erre megjegyzé magas felügyelőnk : „nyelvnek a tanulmányt alárendelni nem szabad". Ez sokat mondó nyomatékos szó. Ezek után még igérve, hogy olykori magánbeszélgetésre szólitandja fel a tanítókat, hogy őt meglátogatnák és vele a tanoda szerkezetét és egyéb körülményeit bővebben megismertetnék — távozva körünkből, lelkünkbenkitörülhetetlen nyomát hagyá oly látogatásnak, aminőben 1848. előtt magyar tanodának részesülnie lehetetlen volt. 6. A Pesti Ref. Ekklézsia felterjesztése az iskolaegyesités ügyében. (A 74. laphoz.) Fő Tiszteletű Egyházi kerület! A Pesti Ref. Ekklézsia, alig tudhata szeretett Honunk szivében életre jönni, máris az iskolákat tűzte ki legélénkebb figyelme tárgyának, mert meggyőződött arról, hogy ott, hol a
