Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
XI. FEJEZET. MELLÉKLETEK
232' építészek — Wagner János építőmester — Georg Preisz Bauführer — Zsígmondy Vilmos az építési bizottmány tagja — Szénássy Sándor a lat. ny. tanára — Greguss Gyula gymn. tanár — Kanya Pál ny. ig. tanár — Torkos László tanár — Hermán Peez presbyter — Joh. Karner presbyter — Joh. Scholcz presbyter — Sam. Králik presbyter — Georg Feil Gesanglehrer u. Organist der deutsch, und ung. Gemeinde — Krenner Káról Quaestor — Karlovszky Sigmond — Ludw. Balassovits Lehrer u. Rektor der Elementarschule — Johann Pfitzner Lehrer der höheren Mädchenschule — Gustav Bierbrunner evang. Vicar A. C. — Zsigmondy Gusztáv mérnök — Johann Czappek Major —. 5. Br Eötvös József látogatása iskolánkban. 1 (A 73. laphoz.) F. hó 9-én meglátogatá a közoktatás- és kultuszminiszter b. Eötvös József, Szőnyi Pál tanácsnok kíséretében, a mi helybeli tanodánkat. Először is az igazgató osztályába, u. m. szónokköltészetibe lépett, és miután itt a tanulók közpadjain ülve, a köztanítást, — akkor éppen Cicero Archias beszédje fordítását, — mintegy óranegyedig figyelemmel kihallgatá és a tanításnak imávali végezte után az igazgató által rövid, de az intézetnek és ezen osztály tanulóinak e látogatásoni örömét rögtönzött szóval kifejezve meghallgatta volna, — mire a szeretett minister úr lelkesen válaszolni méltóztatott — bejárta, az igazgatótól kísérve valamennyi többi osztályt. Az első elemiben a figyermekeknél a tanítót Balassovits Lajost, épen az alaktannak tábláni mutogatása és magyarázgatásánál érve, mit minister úr különös figyelemmel kísérni látszott; a második elemiben Stuhlmüller Sámuelnél ugyané tárgyat találva; az első és második grammatikai és polgáriban Melczer Lajosnál ezen órában épen a latin nyelvet; hasonlóan Kanya Pálnál harmadik és negyedik grammat. és polgári tanosztályban. A kisebb lyánykáknál Wágner István tanítónál volt földkép melletti földleírás és az igazgató kértére meghallgatá minister úr a hangoztatási olvasásmódot, az öt éven felüli egészen 7 éves leánygyermekeknél. Ez különösen látszék őt érdekelni és méltán, mert ebben fekszik a könnyebb, biztosabb, gyorsabb olvasástudománynak kulcsa, és igy magának az olvasásnak a sajtó élvezetének — amire most legislegnagyobb szükségünk van, szükségünk t. i. arra, hogy minden ember e hazában, minden gyermek olvasni tudjon, mert ki azt nem tudja, nem él, nem lehel az a haza szellemével, az gépiesen csak menetik, csak vitetik. Olvasás és írás teszik most a mennyország kulcsait, és ezek a tanító kezében vannak, így szól egy korszerű iró. — Minister úr azután megtekinté a felsőbbleányosztályt is, hol Dierner Endre működik. Itt életbevágó irálygyakorlatnál lepte meg a növendékeket, mi felett hasonlóképen elégültét nyilvánítá. Ezen meglepő látogatáson lehetetlen nem örülnie minden tanítónak, minden növendéknek, minden szülének, de egyszersmind minden jó hazafinak. Ugyanis, mit a minister úr ily tette által egy intézet iránt tanúsított, azt a haza minden intézetei iránt is tanusítá ez egyben. És hogy még tanúsítani fogja, azt épen ezen egy látogatása által reménylenünk engedi. Ő nekünk a tanoda terén legfőbb felügyelőnk; adja az ég, hegy mind bejárhassa, vagy legalább bejárathassa az intézeteket, hogy mindenütt oly nyilt és őszinte kebelnek örömével fogadtassék, mint nálunk. Feljön immár a te napod is szegény elhagyatott és homályban a világosságért működő tanító ! — A szónokköltészeti növendékek e látogatásnak emlékére — mit egyéb kitűnő hazafiakkal is már régebben tőnek — a minister úr arcképével tantermük falát díszítendik. Megjegyzem, hogy a minister úr — igen bölcs tapintat szerint — sehol sem háborgatá a tanítást és legkisebb félbeszakítást sem engedett, 1 Tavasy: Nevelési Emléklapok. Ötödik füzet. Pest. 1848. 200. 1.
