Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése
24 beosztását még nem készítették el, minthogy az új tanár (Halubka Pál) még nem érkezett meg. De Kanya kijelentette, hogy ha az új tanár az ő eddigi osztályában, a syntaxisban (III—IV.) elvállalja a latin nyelvet, viszont akkor ő a humanitási osztályban vállalkozik a Grössenlehre (mértan), Zahlenlehre (számtan) és a Geographie tanítására. Iskolánk alapításánál nem akartak „copie"-t, másolatot készíteni bármely hazai iskoláról, mert ezeknek úgyis sok hiányuk volt és 1800 óta szó volt ugyan reorganizációjukról, de mégis igen kevés történt 1840-ig javításukra; nem akartak másolatot készíteni külföldi iskoláról sem, mert akkor az az itteni klimatikus és politikai viszonyoknál fogva elsenyvedi volna; nem akartak „ad hoc" célszerüségű iskolát nyitni, hogy kereskedőt, iparost, ügyvédet, theológust, orvost, nemest vagy parasztot neveljenek, mert az utilismust tartották az emberi romlás okának, hanem valódi nevelő-képző intézetet akartak létesíteni, mely mint hű őre a humanitásnak a gyermeket neki megfelelő módon fejlessze és erősítse, hogy érzékük legyen az igaz, jó és szép iránt s önálló férfiakká váljanak, a haladásra képesek és oly állhatatosak, mint a Pyrrhus által magasztalt Fabricius. Azt tervezték, hogy az iskola munkássága ne csak a tudományok elsajátítására irányuljon, hanem a gyermeket fejlessze férfiúvá, tartsa meg benne és fokozza a romlatlan, tiszta, vidám kedélyt, képessé tegye minden komoly munkára, hogy a polgári társadalomnak minden tekintetben hasznos és értékes tagjává lehessen. 1 A latin nyelvet iskolánkban, mint előbb láttuk, már 1812-ben is tanították, mégis az 1823-ik évet vesszük alapítási évnek, mert akkor lett iskolánk humanisztikus gimnáziummá, mely száz év óta a mai időkig az ókor két legnagyobb klasszikus népének hagyományain alapuló ismeretekkel művelve a keresztyén világnézetben nevelt ifjút, mint öntudatos protestáns férfiút képessé teszi a mai kor legbonyolultabb anyagi és szellemi problémáinak megoldására. Az 1840-i Canonica Visitatio jegyzőkönyve rövidebben jelöli meg az iskola célját: hogy igazi keresztyéneket és a hazának jó polgárokat neveljen (ut Christianos veros, bonos patriae cives excolat). Egyházunk és iskolánk keletkezésének történetével szorosan egybe van forrva 100-éves multunk néhány nagy személyisége, kik mindenben megérdemlik a hálás utókor külön koszorúját, 1 Kanya 1840-i évmegnyitó beszédéből. Ugyanott hálásan emlékszik meg Schediusról, akinek elsősorban köszönhető, hogy iskolánk ily szép nemes elvnek hirdetője lett. „Um dieses schöne Ziel zu erreichen bildete der würdige Schulinspector selbst die Lehrer, die wahrhaft, wenn etwas ihrer Thätigkeit gelang, es der durch den Umgang und die Belehrung dieses Socrates der neueren Zeit geläuterten Einsicht zu verdanken haben, der es nicht verschmähte den Lehrern in jeder Hinsicht an die Hand zu gehen : durch welche humane Behandlung er sie ihrem schweren Berufe begeisterte und zur Hingebung in ihrem Thun munterte."
