Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

25 mivel áldásos hatásuk volt az egyházi élet fejlesztésére és a gyülekezetben az iskola iránti szeretet növelésére. Időben is legelső köztük „templomépítő papunk", a gyülekezet első lelkésze: Molnár János. Élt 1757-től 1819-ig. Itthon és külföldön tanult, majd Radványban volt lelkész; onnan jött a mi gyülekezetünkhez, melynek mindenirányú igényét ki tudta elégíteni, egyformán tudva a magyar, német és tót nyelvet. Az alig megalakult egyházban két áramlat volt; az egyik legsürgősebb teendőnek tartotta a templomépítést, a másik az iskolaalapítást. Schedius és Liedemann visszavonulása után a templomépítés nagy feladata Molnár vállaira hárult és ő ezt a nehéz feladatot Isten segítségével elvégezte. Gyülekezete lelkesen támogatta; ez adott neki szinte emberfeletti erőt nemes vállalkozása sikeres elvégzéséhez. Élőszóval és írásban, temérdek beszéddel és levéllel gyűjtötte az adományokat fáradhatatlanul; szavai és sorai utat találtak a nem evangélikus honfitársak szívéhez is; kérő levelei a külföldi atyafiakat is fölkeresték; itthon a kormányzóhoz, a királyhoz járt deputációba. A templomépítés összes költségeinek egyharmadrészét az ő buzgósága gyűjtötte össze. Nemes munkájában két áldottemlékü nő támogatta, Podmaniczky Mária bárónő, özvegy gróf Beleznay Miklósné és Róth-Teleki Johanna grófnő. Az előbbinek halála után néhány évvel, midőn a templomépítés, úgy látszott, végleg elakadt, Liedemann fellépése adott új lelket a munkának, amely végre 181 l-re bevégződött. Molnár János intézett e munkánál úgyszólván mindent, ő tárgyalt a mesteremberekkel, ő gondoskodott az épületanyagok beszerzéséről és e mellett a cura pastoralist is végezte, különös figyelemmel foglalkozva az evangélikus mesterlegények, inasok lelkigondozásával. Ennyi buzgóság mellett is sok baja, nehézsége volt gyülekezetében, bár oly tekintélye volt a kerületben, hogy kétszer is volt superintendensjelölt. És ennek a férfiúnak sírja jeltelen maradt, még sírkövet sem kapott.

1 Munkás életének legszebb emléke az általa épített, egyszerűségében is imponáló templom. Miként Molnár volt templomunk építője, úgy volt iskolánk megalapítója Schedius Lajos. Győrben született előkelő, nemesi családból 1768-ban. Felsőbb tanulmányait a pozsonyi evang. lyceumban kezdte, a soproniban folytatta, s a göttingai egyetemen fejezte be. Tudományos híre annyira megelőzte, hogy I. Ferenc király 19 pályázó közül — az illetékes körök ajánlálására — alig 24 éves korában, 1792-ben a pesti egyetemre az eszthetika és filológia tanárává nevezte ki. A pesti evangélikus egyház a hitbuzgó férfiút előbb jegyzőjévé, majd iskolafelügyelőjévé választotta meg. Mindkét egyházi hivatalában áldásosán működött. Főgondját azonban egyházunkban az iskolaügy fej1 Molnár János, a pap maga építé templomát éppen úgy, mint Báthory Gábor ref. lelkész az 1830 júniusára elkészült kálvintéri templomot. Molnár János Schedius Laj