Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

X. FEJEZET. Tanárok életrajzai

221' Stuhlmüller Samuel születelt 1798-ban Lőcsén. Az 1833—34. tanévben Petőfit is tanította ; a lipcsei Schiller-egyesületnek tiszteletbeli tagja volt. 1819-től 1860-ig működött iskolánkban. 1860-ban Kanya Páilal egyidöben vonult nyugalomba. Hosszú évek során át nagy buzgósággal és lelkiismeretesen teljesített szolgálatukat az egyház azzal jutalmazta, hogy teljes (630 forintnyi) fizetésüket utalványozta ki nekik nyugdíjul. Meghalt 1875-ben. Munkái: 1. Worte an die Eltem und Zöglinge bei der feierlichen Eröffnung des Schuhljahres am 7. Sept. 1836. 2. Der Jugendbildner ein Baumgärtner. Eine Rede, gehalten bei der feierlichen Eröffnung des Schuljahres am 6. Sept. 1847. 3. Jubelrede, gehalten zur Feier der im J. 1798 gestifteten Lehranstalt der. evang. Senioralgemeinde zu Pest, bei Eröffnung des Schuljahres am 5. Sept. 1850. 4. Zur Qlosius-Feier. Eines Rede, gehalten am 12. Mai 1853. 5. Ein Wort an die evang. Gemeinde A. C. zu Pesth am Schlüsse seiner Amtsführung. Pest. 1861. Sulek József született 1876-ban -Modorban. Szarvason volt tanár s az akkoriban felépült új főgimnáziumban tervezte és vezette a fizikai berendezés munkálatait. 1908-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti ág. h. ev. főgimnáziumhoz nevezte ki a mennyiségtan és természettan tanárává. Foglalkozik a modern nyelvekkel is és iskolánkban angol nyelvi tanfolyamokat szokott tartani. Svoboda István 1873 óta működött iskolánkban a latin, görög és német nyelvet tanítva. 1903-ban vonult nyugalomba, komoly, lelkiismeretes, egyedül az iskolának szentelt buzgó munkásság után. Meghalt 1910. augusztus 27-én. Szénássy Sándor, a M. T. Akadémia tagja, született 1828-ban Ákoson (Közép-Szolnokm.). A szabadságharcban mint honvédtüzér vett részt s a reá következő zaklatások arra bírták, hogy nevelői állást vállaljon. Eperjesi tanárkodása után 1860-ban került iskolánkhoz mint a latin és görög' nyelv tanára. Öt bízták meg az iskola könyvtárának kezelésével. Buzgó, lelkes ianár volt. Nagy érdeme volt, hogy a tanulók tudásvágyát helyes irányba igazítani, a szendergő tehetségeket feléleszteni, a törekvőt lelkesíteni s magasabb törekvésre serkenteni tudta s mint nevelő teljes erejéből azon működött, hogy tanítványai tudományos képeztetésük mellett erkölcsi tekintetben is gyarapodjanak. 1869-ben Greguss Gyula helyébe igazgatóvá választották 1872 nyarán államsegéllyel Berlinbe utazott, ahol a gimnáziumok szervezetét tanulmányozta s különösen philologiai ismereteit gazdagította Monimsennel és Corssennel való gyakori személyes érintkezéssel. Iskolánknak e büszkesége azonban váratlanul elhunyt hirtelen halállal 1872. november 29-én. Az ifjúság általános szeretetében részesült, minek kegyeletes, szép tanúsága az, hogy tanítványai díszes emlékkövet állíttattak sírjára. Cikkeket irt a tudományos folyóiratokba és a Prot. Egyházi és Iskolai Lapba. Munkái : 1. Latin Nyelvtan. 1863. 2. Latin Gyakorlókönyv. 1863. 3. Titi Livi Ab urbe condita Liber I., II. Magyarázatos kiadás 1867., 1870. 4. P. Vir- % gilius Maro Aeneisének első és második könyve. Magyarázatos kiadás. 1869. 5. Latin olvasókönyv 1871. 6. A latin nyelv és dialektusai. Pest. 1872. (Székfoglaló. A M. T. Akadémia által 1873-ban a Sámuel-díjjal kitüntetve. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből II. 10.)