Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
X. FEJEZET. Tanárok életrajzai
214' oktatnia, s a második osztályban az értelemgyakorlatokon s vallástanorc kívül a latin nyelvet, az ó-kori régiségeket és az ó-kori földrajzot latin nyelven, a természet- és földrajzot magyar nyelven, a többi tantárgyat, melyek között népszerű logika és algebra is volt, német nyelven kellett tanítania. E nagy feladatnak csak úgy felelhetett meg, hogy naponként nyolc órán át tanított az iskolában s e fárasztó munka mellett még éjjeleit is pedagógiai müvek tanulmányozására fordította. Az ő kedvéért az egyház az iskolai könyvtár gyarapítására évenkénti 300 frtot szavazott meg. Hoffmann a sok munkától betegeskedni kezdett, s hogy súlyos terhén könnyítve legyen, az egyházi elöljáróság melléje segédtanítóul Stuhlmüller Sámuelt alkalmazta. Hogy betegségén segítsenek, a vagyonosabb egyháztagok aláírás útján pénzt is gyűjtöttek gyógyítására. Ki is küldték Budakeszibe üdülni, abban az időben, mikor a harmadik Canonica Visitatiót tartotta Lovich Ádám superintendens, aki az ö lakásában szállt meg; de a levegőváltozás már nem segített a derék férfiún; 1821. május 21-én meghalt. Arcképét az egyház lefestette. 1821. június 29-én, nevenapján gyászünnepélyt tartottak Petz Christián lakásának termében, melyen több egyháztag és volt tanítványai is megjelentek. vezekényi Horváth Zsigmond született 1837-ben Albertiben (Pest m.). Kitűnő tehetség volt és jeles filológus, de állhatatlan természete miatt sehol sem volt maradása. Főgimnáziumunknál 1858-tól működött. A latin és görög nyelvben való alapos jártasságával az egyháztanács annyira meg volt elégedve, hogy egy ízben külön kifejezést adott annak a kívánságának, hogy a gimnáziumban a görög nyelvet ő tanítsa. Két éven át helyettes igazgató is volt. Egy ízben külön egyetemi jellegű előadásokat is tartott az iskolában Pindarosról. Egyike volt legképzettebb tanárainknak. A filológiai szakban alig volt hozzáfogható az országban. Az ó- és új-görög, latin, olasz, francia, német, tót, orosz nyelvet oly folyékonyan beszélte, mint a magyart. Az 1870. év elején állásáról lemondott. Iskolánk Naplójának 185. lapján olvasható működési bizonyítványa, melyben Hunfalvy Pál gimnáziumi felügyelő ezt írja róla : „Jártassága a görög és latin nyelvekben nagy, sőt a hazai tudományos viszonyokhoz képest jelesnek mondható. Előadni mind magyar, mind német nyelven egyaránt nagyon képes." Ezután családjával Oroszországba költözött, hol nyolc évig Pétervárott élt mint egyik császári felsőbb tanintézet tanára. A honvágy azonban visszahozta, s ekkor tanfelügyelőnek nevezték ki, de ebben az állásában sem maradhatott meg s Pestre jött, hol hosszú betegeskedés után meghalt a Rókus kórházban 1884-ben. Temetéséről régi barátja Keleti Károly gondoskodott. Irt több tudományos cikket. Munkái: 1. Görög nyelvtan 1865. 2. Latin prosodia és metrika 1867. 3. Plató, Socrates védelme és Critója, magyarázatos kiadás 1867. 4.Chrestoinathia Xenophon Cyropaediája, Anabasisa és Socrates nevezetességeiből 1867. — 5. Siebelis János, Tirocinium poéticum, vagyis olvasmányok latin költőkből kezdők számára 1867. — Szerkesztette 1867-ben a Budapesti Tanáregyesület Közlönyét és lefordította Napoleon Caesar-jának második kötetét. Kaczián János esperes lelkész született 1861-ben Rozsnyón (Gömör m.). Mint vallástanár működött iskolánkban az 1894—95-i tanévben. 1905. október 8-ika óta a fasori lelkészi kör lelkésze s e minőségében
