Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

15 1805-ben a templom végre tető alá került. Az új építész, a Nemzeti Múzeum építőművésze, Pollák Mihály azonban kénytelen volt és éppen költséghiány miatt a Krauss-féle tervtől eltérni. A homlokzat márványoszlopai teljesen elmaradtak; a tervezett karcsú torony helyett is csak egy alacsony tornyocska került a padlásból kiépített gerendatalapzatra. A monarchia katasztrófája 1809-ben a templomépítést is megakasztotta. Úgy látszott, végleg el is akad. A március 5-ikén összegyűlt közgyűlés elöljárósága fájdalmas szívvel mutatott a legfőbb akadályra, a szükséges.költség hiányára. Eddigi visszavonultságából ekkor lép ismét a cselekvés terére — a kezdet-kezdetén volt kurátor — Liedemann János Sámuel. Gyújtó beszédével és mindeneknek például szolgáló adományával az egyház tagjait is újabb cselekvésre buzdította. Lángoló hitbuzgósága, a gyakorlati élet minden mozgatóerejét ismerő éles belátása csakhamar összehozta a még szükséges összeget. A templom úgyszólván teljesen készen volt; a belső berendezés befejezése volt még hátra. Az elöljáróság már az ünnepies megáldás részletein gondolkodott, mikor a katonai főparancsnokság megkeresése leérkezett. Olyan parancsolás-kérés volt ez, mit — a háború kitörése miatt — nem lehetett megtagadni. A parancsnokság a templomot — tekintettel a Károly-kaszárnyának szomszédságára — ruharaktárnak kérte. Az elöljáróság fájdalmas szívvel, mivel a telek nagyobb részét éppen a katonai hatóság adományozta, köteles hálából át is engedte. Két éven át tartott ez a szomorú állapot. Az 1811-iki békekötés a monarchiának legalább ideiglenesen meghozta az óhajtott nyugalmat. A katonaság nagyobb része leszerelt; templomunk végre visszaadatott rendeltetésének. Június 2-án — pünkösd vasárnapján — per tot et tanta discrimina rerum — felavatása is megtörtént. A pesti lakosság valláskülönbség nélkül együtt örvendezett a gyülekezettel. Kedves és megható emléke az együttérzésnek az a kis nyomtatvány, mely egy katholikus költségén őrizte meg az ünnepen zengett énekeket és elhangzott szentbeszédeket. Az épület eredetileg boltíves volt; erre mutat domborodó teteje s az oltár felett levő félköralakú ablak, mely azelőtt templomunkban is úgy volt látható, mint a Kálvin-téri református templom hasonló helyen levő ablaka. A lapos mennyezet 1867-ben készült az első nagy restaurálás idején, mikor is ezzel akarták javítani az akusztikát. Amint ugyanis a templom elkészült, csakhamar kiderült, hogy a lelkész szavát nem lehet elég jól hallani. Az egyház elöljáróinak felkérésére 1819. június 18-án vizsgálta meg az épületet a híres fizikus Chladni, kinek nevét az általa felfedezett hangtani idomok révén mindenki ismeti. O azt javasolta, hogy a szószék fölé baldachint készítsenek és ezenkívül kettős karzatot is építsenek, ami azután 1820-ban meg is történt. Az akusztika javult ugyan ezáltal, de még az 1807-í átalakítás után sem lett tökéletes. A templom belseje