Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VI. FEJEZET. A tanulóifjúság

133' A legújabb időben a Képviselő Testület a tanári kar ugyanolyan értelmű javaslatára, mint 1871-ben, ismét elfogadta a felvételi vizsgák életbeléptetését. Kimondta a Képviselő Testület, hogy ezentúl, úgy mint az állami középiskolákban, a főgimnázium első osztályába kivétel nélkül csak olyan tanuló iratkozhatik, aki a felvételi vizsgát letette. Az első felvételi vizsga 1922. június végén volt. A 114 jelentkező közül 61-nek dolgozata jeles és jó volt; ezeket szóbeli nélkül vettük fel; a többiek szóbeli vizsgát is tettek magyarból és számtanból; ezek közül felvettünk 39-et, visszautasítottunk részint helyhiány miatt, részint hiányos előkészület miatt 14 tanulót. Az írásbeli dolgozatok jó tájékoztatóul szolgálnak a szülőknek is gyermekeiknek az elemi iskolában szerzett ismereteire vonatkozólag. 1865-ben állapította meg a tanári testület, hogy csak kétféle tanulók lehetnek, úgymint rendes tanulók és magántanulók. Azelőtt voltak még külmagántanulók is. Egyik tanár ellen a testület abban az időben állást foglalt, mivel külmagántanulókat önhatalmúlag berendelt vizsgára. A magánvizsga díja természetesen folytonosan változott a viszonyok szerint. Schedius 1837-i Vorschlag-ja szerint a tanulóknak a következő díjakat kellett fizetniök: „Bei der Aufnahme ist beim Rector zu erlegen a) für das Schulholz 2 fl. WW, b) für Reinigung, Heitzung der Schule u. s. w. 2 fl. WW., c) das Honorar für den Unterricht, das Schulgeld. Dieses Honorar durfte 1) bei den Kindern der Mitglieder der Gemeinde, ferner bei Honoratioren A. und H. in status quo belassen werden, nämlich dass es zu Ende jedes Monats wenigstens mit 2 fl. WW. entrichtet werden sollte. 2) Bei den Fremden, die zur Erhaltung der Schule nichts beitragen, soll es auf Conv.-Münze erhöht, und halbjährig voraus, dem Herrn Rector eingehändigt werden, welcher es mit dem betreffenden Lehrer zu verrechnen hat." 1847-ben Teichengräber hirdetménye szerint (14. melléklet) „a fapénz volt egy évre 4 vfrt = 1 frt 36 kr. pp.;

1 a tanítónak pedig egy-egy növendékérti évi tanítás fejében járandó és saját magának általadandó tandíja 8 frt vagy 20 vfrt, a melly öszveg előre leteendő". Szegény tanulókra vonatkozólag 1822-ben az volt a megállapodás, hogy a tanár a szülővel egyezzék meg; ha nem tud megegyezni, akkor terjessze a conferentia elé. 1847-ben a fapénzt az egyház engedhette el, a tandíjat a tanár. Az iskolafenntartás nehézségére vonatkozó tanácskozások között az a gondolat is felmerült, hogy a szülők annak az időnek tartamára, amíg gyermekük az iskolába jár, bizonyos „Eintrittscapital"-t tegyenek le, de ezt nem fogadták el, ennélfogva a 1 1 pengőforint értéke egyenlő volt 2

1/» váltóforinttal. Rendes és magántanulók A tandíj