Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VI. FEJEZET. A tanulóifjúság

134' jövedelem gyarapítására ismét csak subscriptiókhoz fordultak s 1848. február 28-án kimondták, hogy tandíjemelést csak „im äussersten Falle" alkalmaznak. A szabadságharc viharai után az egyház súlyos helyzetén való könnyítés céljából az egyházi tagokat (1852. aug. 26.) a nyilvános adójuknak megfelelőleg akarták I-XII osztályba sorozni, hogy a szerint járuljanak hozzá az egyház minden kiadásához, de a tiltakozások miatt ezt nem tudták megvalósítani. Az 1852-ben július 18-án Eder k. k. Commissär jelenlétében tartott ülésen, midőn megállapították, hogy az előző curator jóhiszemű, hazafias felbuzdulása folytán az egyház nagyobb kárt szenvedett,

1 felmerült a tandíj emelésének gondolata is, de az sok oldalról visszatetszést szült, inkább hangsúlyozták azt, hogy a Glosius-Artneralapítvány kilátást nyújt arra, hogy a hohe Regierung terve szerint való Untergymasiumot szervezzenek.

2 Az ötvenes években a beiratási díj 2 frt Cmz volt, a protestánsok tandíja 8 frt Cm., nem protestánsoké 12 frt. Cm., az előbbiek fapénze 2 frt Cm., az utóbbiaké pedig 4 frt Cm. A hatvanas évek elején a tanári testület egy memorandummal fordult az egyházhoz, melyben azt kérelmezte, hogy a tandíjat váltsa meg a tanároktól, adjon tanárainak rendszeres fizetést, a tandíjat pedig szedesse be pénztárnoka vagy az izgagató által A kérésnek az egyház helyt adott s ennek folytán 1864 óta az egyházi pénztárnok szedte a tandíjat. Ez időtől fogva a tandíj az egyház és iskola gazdasági helyzete folytán a viszonyok szerint változott. Különösen az utóbbi háborús évek alatt ment át nagy változásokon, mivel dacára a tetemes államsegélynek és a nagy mértékben felemelt tandíjnak, iskolaépületünket képtelenek vagyunk kellő módon fenntartani; tanáraink és iskolaszolgáink fizetése a legszerényebb módon való megélhetést is alig tudja biztosítani.

3 A hatvanas években csak protestánsok lehettek tandíjmentesek, később, midőn a deficit miatt a nem protestánsok tandíját is emelni kellett, ezekre is kiterjedt a tandíjmentesség. 1 Az illető az egyház vagyonának egy részét Kossuth-bankókba fektette s 1849-ben ezeket be kellett szolgáltatni és ott égették el az összes beszolgáltatott pénzt a templomunk előtti téren. 2 E nehéz időkben sem csüggedt el az egyház, hanem új iskolát készült építeni; Székács superintendens az izraelita polgártársakat is felszólította adakozásra, amit ők szívesen meg is tettek, tekintettel arra. hogy gyermekeik akkor a katholikus gimnáziumokból ki voltak zárva. A nem protestáns adakozók közül előljártak: Goldberger S. 100 frt, Engländer H. 50 frt, Rosenfeld et Söhne 40 frt, Czeides 100 frt, Murrman 200 frt, Kanitz M. L. 50 frt, Wodianer Mor. et Alb. 100 frt, Münk 60 frt, Polák Mark 200 frt, Kehrn Jákob 103 frt. 3 Jelenleg egy iskolaszolga fizetése 1 hónapra lakás, fűtés, világításon kívül 1600 K, 1 kilogramm kenyér ára pedig 88 K 1922. augusztus 17.