Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

14 maga is evangélikus vallású volt, a maga részéről szintén mindent elkövetett, hogy a legalkalmasabb telekhez mentől előbb hozzájussanak. Eleinte a hajóhivatal dunaparti telkének megszerzéséről volt szó, hogy a városi hatóság és főkép a gyülekezet óhaja szerint a belvárosi plébániával és a görögkeletiekével egy sorba kerüljön az evangélikusok temploma is. A katonai hatóság azonban ezt a telket nem akarta nélkülözni; helyette valamivel beljebb — a mai Lipótváros déli szélén — ajánlott fel nagyobb területet. Ez akkoriban a város vége volt, a híveknek léhát nem tetszhetett I. Ferenc megkoronáztatása végre meghozta a kedvező alkalmat a telek-ügy elintézésére is. Molnár János lelkész a tisztelgő küldöttséggel arra kérte a királyt, hogy a Gránátos kaszárnyának északkeleti üres sarokparcelláját engedtesse át a katonai hatósággal. Koburg Józsiás herceg közbenjárására a gyülekezet a faraktárul szolgáló területet meg is kapta; ezt aztán a szükséges 565 négyzetölre a városi hatóság- egészítette ki. Ez a terület a mai Deák-téri evangélikus templom és paplak telke, melynek földszintjén ideiglenes imatermet, továbbá a lelkész és orgonista számára szükséges lakóhelyiségekkel egyemeletes épületet emeltek öt-öt ablakkal az akkori Kohlmarktra, a mai Deák Ferenctérre. Arra is gondoltak, hogy a szent célra egyesülnek a reformátusokkal, kiknek Óbudán virágzó gyülekezetük volt, s mind többen telepedtek át ide Pestre is. Ennek a közös templomnak, ű. n. simultaneumnak tervét azonban a környékről is mind nagyobb számmal betelepülő református testvérek külön templomra vágyakozása idejekorán fölöslegessé tette. Az építés tehát megindult. Az előleges költségvetés, a francia háborúk okozta drágaság miatt, a hívek minden áldozatkészségét próbára tette. Emberi mérték szerint örök hálánkra méltó módon siettek híveink segítségére a többi keresztyén felekezetbeliek is. Maga az esztergomi primás, Batthyány kardinális járt elől nemes példával, 500 frtot és 10,000 db téglát küldve a mindnyájunk Istenének új házához. Az alapkőletétel — 1799. okt. 31-én — így valósággal örömünneppé vált, melyen az evangéliumi szeretetben egyesült testvérszívek együtt örvendeztek. A templom eredeti tervét Krauss János pesti építész készítette; e szerint klasszikus stílusban kellett épülnie, homlokzatán négy korinthusi oszloppal, a tympanon fölött 9 5 öl magas toronnyal. Harmadik hétre az alapfalak már túl voltak a földvonalon. Hirtelen megnehezült azonban az idők járása fölöttük... A tervező építész meghalt; az előirányzott 32.000 frt a folyton növekvő drágaság miatt kevésnek bizonyult. Újra megindult az adakozás, a pénz szűke és értékének megcsökkenése miatt — sajnos — már lassabban, bár a hívek szent buzgalma nem fogyatkozott. Arisztokrata és birtokos hitsorsosok nagyobb adományaival az iparos legények és napszámosok garasai együtt kerültek az áldozat-oltárra.