Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme

113 tanári értekezleti jegyzőkönyv (77. I.) szerint ,,a tanári karnak azon intézményét, melyet az ifjúság valláserkölcsi nevelése céljából behozott, tudniillik a tanári karnak az ifjúsággal történő előkészületét az Úrvacsorához és az abban való testületi részvételt a Presbitérium nem helyesli, mert az egyház különlegesen nem határozott. — A tanári kar megdöbbenéssel vette tudomásul ezt a határozatot, bár az előkészület szokása minden nagyobb hazai intézetnél szokásban volt".

1 Ettől fogva az Úrvacsorához való külön előkészület el is maradt iskolánkban. A Presbyterial-Convent 1865. január 10-én így intézkedett: „dass als Regel zu gelten habe, dass die Gymnasial-Jugend jährlich zweimal in corpore mit den Herren Professoren das Heilige Abendmal geniesse, und zwar einmal am Reformationstage, zum zweiten male aber um das Osternfest herum". A mai időben ifjúságunk a tanári karral együtt iskolánk dísztermében ünnepli a reformáció emlékét s az Úrvacsorához — megtartva a régi Deprecatio elnevezést — évenként a vizsgák előtti időben járul. Iskolánknak feladata a tanítással együtt a nevelés lévén, erre való törekvését már 1837-ben formulázta Schedius idevonatkozó alapelveivel, melyek még ma is irányadók iskolánkban.

2 Schedius szerint a nyilvános iskola az igazi nevelőintézet; míg a házi nevelés csak házi kert, addig az iskola az egész növényvilág képe. Az iskolának elég alkalma van a nevelésre is. Igaz ugyan, hogy a gyermek jóval kevesebb időt tölt az iskolában, mint szülei otthonában, mégis ez a kevesebb iskolai idő jobban és célszerűbben felhasználható; a szülők ugyanis a velük töltött időben többnyire terv nélkül, gyakran következetlenül hatnak a gyermekre, míg az iskolában, hol a tanító 2—3 óráig van a növendékekkel, a behatások a gyermeki lélekre mélyebbek és jóval tartósabbak, nagyobb hatással vannak és nagyobb a nevelő értékük. De a tanító nemcsak az iskolában hat a gyermekre, a jó tanító lelke a tanulót otthonába is elkíséri, mikor otthon leckéjét tanulja, írásbeli dolgozatát készíti, könyveit rendezi; ez mind alkalom arra, hogy az iskolában kapott benyomások felújuljanak. A tanító a tanításon kívül is hathat nevelőleg a gyermekre, midőn bizalmának jeléül kisebb teendőkkel megbízza, vagy magához rendeli, vagy meglátogatja otthonában. A lanulók nevelésére a legjobb hatása van az iskolának, mert a tanító tanítás közben mindig példát mutat arra, hogy miképen viseli magát másokkal szemben a művelt, tisztességes, barátságos ember. Első belépésekor megfigyeli tanítványait s figyelmeztetéseivel, megjegyzéseivel hozzá szoktatja őket a rendhez, tisztasághoz, hogy a tisztes külső iránt erkölcsi érzékük legyen. Mikor a 1 Pedig az 1837. nov. 30-i Ausschuss-Convent jegyzökönyve szerint is a tanulók az osztályban külön előkészültek a Communióra. * Vorschlag zu einer vollständigen Schulordnung. 1837. 5 Az iskola nevelő munkája