Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

12 között százakra ment az evangélikusok száma; magában az itt állomásozó Gyulay-ezredben 700 evangélikus katona szolgált. Híveink eddig a cinkotai gyülekezetbe voltak bekebelezve; vasárnapokon és ünnepeken hosszú kocsisor szállította őket ki istentiszteletre. Az időközben már Pesten végleg megszervezett egyetem is főérdekévé tette a protestáns szülőknek, hogy fiaikat a felsőbb tanulmányokra Pesten helyezzék el. Mivel azonban protestáns gyülekezet nem volt, a szülőket méltán aggasztotta, hogy gyermekeik vallásos oktatás nélkül végzik és fejezik be tanulmányaikat. A pest-bánáti ev. esperesség akkoriban Pesten lakó felügyelőjének, Pongrácz Boldizsárnak serkentésére és buzgó előkészítő munkájára végre a pesti hívek elhatározták, hogy önálló gyülekezetté szervezkednek. A „türelmi rendelet" értelmében azonban ehhez legalább 100 család kellett; ennyi pedig még nem volt. Hosszas instanciázás után végre a pesti birtokos nemesség kieszközölte az engedélyt, hogy „magán vallásgyakorlatot tartsanak", de azzal a feltétellel, hogy az összes költségekről a kérvényező nemesség egyetemlegesen gondoskodik, a terheket együttesen vállalja, s az istentiszteletek zavartalan megtartásáért kezeskedik; a megválasztott lelkészeknek pedig kötelességük lesz „a kaszárnyákban és katonai kórházakban levő evangélikusok részére a szertartásokat minden díj nélkül elvégezni". A szervezkedés ez első, akkoriban nagy nehézségein egy nemes asszonylélek segített. Podmaniczky Mária Anna bárónő, a néhai hős generálisnak, gr. Beleznay Miklósnak özvegye 10,000 forintnyi alapítványt tett az istentiszteletek tartására. Az első ünnepies istentisztelet 1787. nov. 11-én gyűjtötte egybe jámbor istenfélő elődeinket az első gyülekezés helyén, a már említett Kalap- (ma Irányi) és Lipót- (ma Váci) utca 14-es számú sarokházában. A szerény gyülekezetet hitben erős, reménykedésben tüzes első lelkésze, csetnek-bisztrói Molnár János indította el ezzel az Úrnak ösvényén. Egyetlen szem sem maradt szárazon, mikor első kántoruk és orgonistájuk, Dauhner János keze alatt felbúgott a kis orgonán a protestánsok Pesten több, mint száz éve hallgató, csodás erejű himnusza, az „Erős vár a mi Istenünk". Ezt a kis hordozható orgonát a belvárosi róm. kath. plébánia elöljárósága engedte át nagylelkűen a testvérszíveknek épülésére, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy az úrnapi körmenetek alkalmával a plébánia rendelkezésére kell állania. Dauhner nem sokáig gyönyörködtetíe művészi játékával és szívhez szóló énekével a híveket, más elfoglaltsága miatt ugyanis nem vállalhatta a mindinkább szaporodó teendőket. Az 1787. végén megválasztott Seyfried Antal kántor meghívólevelébe már beleiktatták, hogy a gyülekezetben oktatást igénylő gyermekek elemi tanítását is el kell látnia.. Iskoláink bibliai mustármagja volt ez, melyből hamar virágzásnak indult iskoláink sarjadtak.