Bruckner Győző: A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban. Miskolc 1937.
f 20 A zsinat tagjaira a köztekintélynek örvendő két zsinati tag felszólalása mély benyomást tett. E sorok írója szükségesnek látta ezek után, hogy e nagy horderejű kérdés ne csak takarékossági és célszerűségi szempontból világíttassék meg, mert a csonka egyházkerületek egyesítésére, vagy megszüntetésére, esetleg arányosítására vonatkozó javaslat tiszteletreméltó jószándékból fakadt, de e kérdésnek megvilágítása nemcsak közigazgatási, hanem egyházvédelmi szempontból is nagy óvatosságot kíván. E kérdés felvetése olyan nagyjelentőségű, hogy csak alapos, mindenre kiterjedő előtanulmányok alapján nyúlhatunk hozzá, mert a történelmi, egyházvédelmi, fontos közjogi és politikai, nemzetközi jogi, közgazdasági, közlekedési, statisztikai, valamint eminens egyházjogi kérdéseknek egész komplexumát öleli fel és az ellentétes érdekek öszszeegyeztetése és elsimítása, szerény felfogásom szerint, a mainál nyugodtabb és békésebb időiket tételezne fel. Az egyházkerületek egyesítésére vagy megszüntetésére irányuló javaslat ellenérveit a zsinat 1936. évi november hó 18-án tartott ülésén a következő szempontok szerint csoportosítottam: 4 6) 1. Történelmi érvek: A magyarhoni evangélikus egyház mai kerületi beosztását a III. Károly által mintegy kétszáz évei, közelebbről 1734. okt. 20-án kibocsátott rendelet, az ú. n. második Carolina Resolutio eszközölte. A superintendenciák számát eddig az egyházi érdek és a hívek lelki szükséglete szerint állapították meg hitvalló őseink; a Carolina Resolutio elütött ezen jogunktól és csupán négy kerületet engedélyezett. Az 1610-iki zsolnai zsinat csak a Felvidéken öt kerületet szervezett (3 superintendenciát és 2 inspectoratust) 4 7) és az 1614,-iki szepesváraljai zsiotat az öt szabad királyi város részére (Kassa, Eperjes, Kisszeben, Bártfa, Lőcse), — melyekhez utóbb mint hatodik Késmárk sz. kir. város csatlakozott, — egy városi superintendenciát, továbbá Szepes- és Sáros vármegyék egyházközségei részére még egy megyei kerületet létesített. 4 8) Ebből látható, hogy jóval kisebb territoriális egységet, csekélyebb számú hívekkel foglalt magában egy-egy superintendencia, mint a mai csonka tiszai vagy dunáninneni egyházkerület, pedig akkor az egyházi közigazgatás jóval egyszerűbb volt, mint ma. Annak következtében, hogy egy-egy superintendencia kisebb területi egységből állott, a superintendensek felügyeleti hatásköre intenzívebb formát ölthetett; 4 6) Lásd felszólalásomat a Zsinati Naplóban (1936. november 18.). 4 7) Zsilinszky Mihály: Az 1610. évi zsolnai ev. zsinat. Selmecbánya, 1910. és lásd még Prot. Szemle 1910.. és 1913. évf. 4 8) Bruckner Győző: A szepesváraljai zsinat 1614-ben. Nyiregyháza, 1914. és lásd még „A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen" c. munkámat. Budapest, 1922. I. k. 209—224. 1.
