Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - a) Történelmi áttekintés.1560—1853

8 De Rimaszombat nemcsak Kálvin tanát fogadta el, hanem behozta azon szigorú erkölcsi törvényeket is, melyeket a nagy reformátor G-enfben alkalmazott. A városi tanács vette kezébe teljhatalommal a városnak közgazdasági, telekkönyvi, büntetőjogi, egyházi és ciúturális ügyeinek vezetését. S hogy működésében teljesen egyöntetűen járhasson el; hogy se nemzetiségi, se felekezeti eltérések ne akadályozzák: kimondta azt a város közönsége, „hogy idegen nyelvűt és más felekezetüt városukba lakóul be nem fogadnak, mert egy nyelven és hiten óhajtják vala az Istent dicsérni." *) Azonban ezen megállapodásnak régibb jegyzőkönyveinkben semmi nyoma, — igy csakis a közvéleményben keletkezhetett még pedig az 1620-ik év után, mivel ekkor Rimaszombatban még volt ágost. liitv. evang. lelkész.**) És valóban ez a kor a rimaszombati helv. hitv. egyháznak és iskolának aranykora volt. A városi tanács, mint consistorium, a közvagyon jövedelméből fedezte nagy részben az egyháznak és iskolának kiadásait; gondoskodott a lelkészek és tanárok megliivásáról; figyelemmel kisérte a tanitás menetét; a lelkészeket, tanárokat hivatalukban megerósitette, vagy elbocsátotta ; sőt lia egyik-másik a külföld nevezetesebb akadémiáit akarta meglátogatni, azt tekintélyes összeggel segélyezte. — De nemcsak az itt működők, hanem a s.-pataki és debreczeni kiváló theologusok segélyezésére is állandó rovatot tartott, s a városnak jegyzőkönyveiben majd mindenik lapon találunk akadémiákra menő ifjak segélyére kiutalványozott összegeket, melyeket többnyire aranyban szolgáltattak ki. De habár a város és annak gazdasági viszonyai, egyháza és iskolája virágzó állapotba jutottak is, azon ,.Spartaszerü elzárkózottság", melyben a nyelvére és vallására egyiránt féltékeny közönség élt, — két irányban is hátrányos volt. — Egyik az, hogy a hithű Luther-követők a város falai közül elvonultak a felső Rimavölgybe, hol évszázadokon csakis magyar hangzású nevöket tartották meg, mig nyelvre nézve *) Huszt J. Jubilaeumi beszéd 1549. 4-ik lap. **) Severini Sámuel jelentése az 1620. junius 16-ikáu Tiszolczon tartott esperességí gyűlésen. Esperességi jegyzőkönyv 1620—1673-ig. 3. lap B.. hol ez áll: rex mandato domini Senioris a mynístro Rimasombathiensi fideliter petijt" etc.