Botta István: Keresztyén hit és élet - Hittankönyv a gimnáziumok III. osztályának evangélikus tanulói számára (1949)
I. rész: A keresztyén tanítás alapja
5 az Isién iránti bizodalom, a hit. „A szív bizodalma és hite tesz valakit Istenünkké, vagy bálványunkká. Ha hited és bizodalmád igazi, akkor Istened is igazi Isten. Viszont, ha a bizalom hamis és téves, akkor szükségszerűen Istened is hamis Isten. E kettő ugyanis együvé tartozik: hit és Isten... ami,n szíved csüng és amiben bizakodik, az valósággal a te Istened.“ (Nagy káté.) Tehát a bizodalom által jutunk Istennel életközösségbe. A bizodalom egy merész vállalkozás: feltétel nélkül ráhagyni kozni Istenre és mindent Tőle várni. A hit tehát nem pusztán elhivése valaminek, hanem engedelmes ráhagyatkozás arra az Istenre, aki az Igében megszólított minket. Ila ez a ráhagyatkozás a mi munkánk lenne, soha hitre nem juhatnánk, mert ez lemondást kíván önmagunkról, az ember pedig nem tud önmagáról lemondani. Azonban az engedelmességet, az akarást is Isten munkálja bennünk. Ha ellene nem állunk az Igének, ez az Ige akaratot teremt bennünk. Olyan akaratot, mely feltétel nélkül rá tud hagyatkozni Istenre. (Fii. 2,13.) És Isten gazdagon megáldja azt, aki nem áll ellent Igéjének, hanem bízik benne, engedelmesen ráhagyatkozik. Noénak azt mondja: „Csinálj magadnak bárkát“. És Nőé értelem ellenére engedelmeskedik. És ez az engedelmes bizodalma, hite menti meg a pusztulástól. Abrahámnak gyermeket ígér. Abrahám reménység ellenére hisz és nagy nép atyjává lesz. Izraelnek Kánaánt ígér. Neki indulnak a bizonytalanságnak, a pusztának és országot találnak maguknak. A zsidókhoz írt levél 11. fejezete, a hitnek ez a csodálatos himnusza írja meg a bizodalomnak ezt a feltétlen Istenre való hagyatkozását. Hű az Isten. Nyugodtan ráhagyatkozhatunk. Nyugodtabban, mint önmagunkra. És ő csodálatosan mutatja meg útait a Reá hagyatkozónak. „Aki Benne hisz, meg nem szégyenül.“ (Róma 9,33.) A hit vallástétel Jézus Krisztusról. A hitnek kifelé való megnyilvánulása a vallástétel. Akit Isten Igéje hitrejuttattot, az nem akarja elrejteni világosságát, hanem megvallja azt. Az elrejtőző hit nem hit, hanem félelem. Az igazi hit belülről kényszerít a vallástételre. Péter és János azt vallják a főtanács előtt, mely el akarja tiltani őket az igehirdetéstől: „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és halottunk, azokat ne szóljuk.“ (Ap. csel. 4,20.) A vallástételt maga Jézus parancsolja az őt követőknek: „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.“ (Máté 10,32—33.) Jézus tehát a vallástételen méri meg, az emberek hitét, mégpedig a Róla való vallástételen.
