Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A bibliai történetek tanításáról általában
7 Különös súlyt helyezünk ebben a kötetben is a gyermekeket érdeklő színes elbeszélésekre, de hasonló szeretettel foglalkozunk a történet alapeszméjének elemzésével is és minden igyekezetünk arra irányul, hogy a megéreztetett erkölcsi igazságot beoltsuk a gyermek lelkiismeretébe. Mint újdonságot vettünk bele vezérkönyvünkbe két tételt... Ä tanterv előírja ugyanis a III. osztályban az ószövetségi történetek tanítása után az eddig megismert jézusi történetek közül a * Jézus születése* és „A napkeleti bölcset1 cimü tételek megismétlését. Mi ezt a két bibliai történetet a megszokott gyakorlattól eltérőleg ismételjük meg. Párhuzamot vonunk a kettő között, ez által újból átéli a gyermek az eseményeket s jó alkalom kínálkozik az erkölcsi igazságok kidombo- ritására, elmélyítésére. Ä megszokott gyakorlattól eltérőleg oldottuk meg a IV. osztályban is az előirt ismétléseket. Itten a tanterv szerint megismétlendők az ószövetségi történetek után az összes ismert új- szövetségi történetek. Ä kézikönyv szövegének száraz beemlézése unalmas s nem is tanulságos. Mi célravezetőbbnek tartottuk egy vallásos tartalmú költemény köré csoportosítani az ismereteket. Szabolcsba Mihály „Jézus* című versével egy költeménytárgyalási órán állítjuk tanítványaink elé a legfőbb ideált, a Jézust, aki után vágyódna, törekedni boldogság. Ez életünk legmagasztosabb célja. Ezzel a tanításunkkal egyben demonstráljuk meggyőződésünket s állításunkat, hogy a világi tárgyak tanításával is lehet vallás — erköl- csiségre nevelni és hogy a valláspedagógiát nem „/€- hét a többi tantárgyaktól függetleníteni* teljesen. Ä III—IV. osztályban már jóval több bibliai történetet kell megtanitaunk, mint a népiskola legalsó fokán, az I—II. osztályokban, ami természetes is, mert a gyermeki lélek fejlődésében elérte már azt a fokot, amelyet az Öntevékenység kezdetének, a „történeti módon való szemlélődés fokának* szokás nevezni. Ä bibliai történeteken kívül tantervi anyagot képeznek még e középfokon is az alkalmi imák, az Istenhez,
