Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
6 Az egyház kegyelmi eszközeivel tehát egyrészt állandóan figyelmezteti a keresztyéneket Isten követelésére : a bűnnel való szakításra és a neki való engedelmességre, másrészt azonban bűneik bocsánatát, Istennek kegyelmét és ezzel új élet lehetőségét is hirdeti az igazán megtérőknek. Fejtegetéseink alapján tehát meg kell állapítanunk, hogy a keresztyén vallás nem lehet csak lelki életünknek egy elszigetelt külön tartománya, hanem át kell hatnia egész valónkat, egész életünket, mert ez ad feleletet az emberi élet legnagyobb és legfontosabb kérdésére : „Mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözöljek“, vagyis Isten ítélete alkalmával megállhassak ? (Ap. csel. 16. 30. v.) Ha megtagadjuk Istent, akkor nem látjuk világosan életünk igazi értelmét, nem tudjuk teljesíteni igazi hivatását. Ha Jézus Krisztusban megtaláltuk Istent, akkor az iránta való engedelmességben és felebarátaink önzetlen szolgálatában megtaláljuk életünk igazi értelmét, tartalmát és hivatását. A keresztyén vallásnak ezt a sajátos jellegét, minden tudománytól és filozófiától különböző valóságát figyelembe kell vennie a keresztyén nevelésnek és vallástanításnak is. 3. A gyermek és ifjú vallásos fejlődése. A lélektan az ember lelki életének a valóságát akarja megértetni. A vallástanítás segítségére lehet abban, hogy felvilágosítást ad arról a szántóföldről, amelyet nekünk kell megművelnünk ; hogy megismerteti velünk azt a talajt, melybe az ige magvait kell elhintenünk. A keresztyén nevelést mindenekelőtt az érdekli, hogy a gyermek, illetve az ifjú hogyan viselkedik a keresztyén vallással, mint a Jézus Krisztusban való isteni kinyilatkoztatásnak objektív tényével szemben. Ezért szüksége van a gyermektanulmány segítségére és tanácsaira. A nagy egyéni különbségek ellenére is, melyeket a gyermekek különböző egyénisége, szociális származása, faji jellege, városi vagy falusi környezete stb. okoz, három korszakot kell megkülönböztetnünk az egyes életszakaszokban érvényesülő jellegzetes sajátságok és törvényszerűségek alapján. Ezek : 1. A kezdő és 2. a haladottabb gyermekkor, 3. az ifjúkor.
