Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
7 a) A kezdő gyermekkor. (2—6 év.) Ennek a kornak vallásosságára az a legjellemzőbb, bog}7 nem önálló. Ha a gyermeknek vannak is már egyes vallási tapasztalatai (örvendetes vagy szomorú események, természeti jelenségek, vádoló lelkiismeret stb.), mindennél fontosabb a környezet hatása. Vonatkozik ez elsősorban a családra, különösen az iskolaköteles kor kezdetéig. A környezet vallásos hitének átvételét lehetővé teszi a gyermek naiv hiszékenysége. E kor vallásossága továbbá gyermeki módon önzö és többnyire csak a külsőre, az észrevehetőre irányul. A kisgyermek Istent édesatyjához hasonlóan mintegy a legfőbb pártfogónak és föélelmezönek (Keller) tekinti. Ezért íparKOcTiíc %z" 0 kedvében járni és akaratát teljesíteni, mert engedelmességéért jutalmat vár nemcsak itt e földön, hanem a mennyben is. Kifejlődik tehát bizonyos kezdetleges erkölcsi felfogás is, mely az „Adok, hogy adjál“ elven épül fel. Hiba volna azonban ezt a vallásosságot túlbecsülni és a gyermeki lélek állandó tulajdonságának tekinteni. Vallási képzeteinek, különösen az Isten fogalmának kialakulásában rendkívül nagy szerepe van erős képzeletének. Sok gyermek Istent hatalmas királynak képzeli el, aki aranyos trónusán a mennyben ül, angyalok seregeitől körülvéve; mások meg óriási termetű, tekintélyes külsejű, fehérszakállú, öreg emberhez hasonlítják. Néha nagyon bizarr alakot ölthet a gyermekeknek Istenre vonatkozó képzete.* A lényegben azonban minden gyermeki elképzelés megegyezik, hogy Istent mindig emberi módon látják és emberi tulajdonságokkal ruházzák fel ^anthropomoríizmus). Nagyon foglalkoztatják képzeletüket még" áz ~angyálok, továbbá a mennynek és pokolnak képzetei is. Mivel a kisgyermekek a jelenségek okozati összefüggését nem ismerik, ja csodát egész természetes dolognak veszik. Naiv módon könnyen elhiszik, hogy Isten, ha akarja, babát vagy más játékszert dobhat le nekik az égből, hogy az elveszett zsebkést stb. megtalálhatják. Nincs éles határvonal a lehető és lehetetlen dolgok között. Isten közvetlen módon beleavatkozhatik a jelenségek világába és felboríthatja azoknak természetes rendjét. Ez a naiv csodahit tehát a gyermekkor vallásának egyik legjellegzetesebb vonása. Ami meg a vallási cselekvés területét illeti, itt csak utánzásról lehet szó, melyet vallási érzelmek alig kísérnek. Ha megtanultak imádkozni, az imában csak varázseszközt látnak, mellyel Istent sokszor nagyon is önzö és kicsinyes ki-
