Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
5 Ha a Krisztusban megtörtént kinyilatkoztatást a Szentlélek útján hittel elfogadjuk, akkor először bűnösségünk tudata vesz rajtunk erőt. Vádol a lelkiismeretünk, megrendül emberi önbizalmunk és büszkeségünk. Miuden emberi tudásunk és bölcseségünk ellenére is belátjuk, hogy az örök és szent Isten színe előtt gyarlók és bűnösök vagyunk és megérdemeljük az ö büntetését és kemény ítéletét. De Isten megbocsátó kegyelme a Jézus Krisztusban jelent meg a mi számunkra ; ö elszenvedte a keresztfán azt a kemény ítéletet, melyet tulajdonképpen mi érdemeltünk meg. Nemcsak veszendő bűnösöknek tudjuk magunkat, hanem Isten gyermekeinek is ; nemcsak kárhozatra és ítéletre méltóknak, hanem kegyelmet és bocsánatot nyerteknek is (sola gratia). Keresztyén hitünkben lemondunk minden képzelt emberi érdemről és minden reménységünket Krisztusba vetjük. Törhetetlenül bízunk abban, hogy semmiféle hatalom, még # bűnösségünk sem szakíthat el Isten szeretetétől, mely az Úr Jézus Krisztusban van (Róm. 8. 39.) (Sola fide). Bűneink bocsánatával és Isten kegyelmének boldogító tapasztalatával együtt azonban Isten új élet lehetőségét is adja a hozzá megtérőknek. Ezt az új életet új engedelmesség az Atya iránt és új szeretet a testvérek iránt, vagyis a tényleges Krisztuskövetés jellemzi. Szakítunk tehát „az énu önző és bűnös szolgálatával és önzetlenül, szeretetböl szolgáljuk felebarátainkat, miként azt Jézus tette és parancsolta nekünk (Mk. 10. 42—43 v.). így a keresztyén embernek erkölcsisége is vallásos megalapozást nyer és elválaszthatatlan a Jézus Krisztusba vetett hitétől. — Természetesen a megtért ember élete is folytonos harc és küzdelem, néha vereség a bűnnek megismétlődő rohamával és támadásával szemben. Ezért a keresztyén élete végéig csak fejlődő és befejezetlen személyiség marad és a megszentelödés harcában, az Isten felé való törekvésében állandóan szüksége van a hitnek fegyvereire: isten igéjére és az imádságra. c) A keresztyén vallás azonban nemcsak az egyes emberek életére hat ki és gondolkozásukat, törekvésüket fordítja Isten felé, hanem közösséget alkotó ereje is van. Egyesíti, összefűzi mindazokat, akik azonos módon akarnak a Jézus Krisztusban való hitükről bizonyságot tenni és Istenüket és embertársaikat szolgálni. Ezt a szervezett, vallási közösséget egyháznak nevezzük (történeti vagy szociális tényező). Egyház ott van, ahol a keresztyének Isten igéjének áhítatos hallgatásával és a szentségeknek felvételével tanúsítják, hogy meg akarnak halni a bűnnek és Isten akarata szerint élni.
