Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)
Ötödik rész. Az üdv elsajátításáról és a ker. életről - 30. A becsületről
V 4, 28. II. Thess. 3, 8—12. A munkával ellenkezik a munkátlanság, restség, unalom, hivalkodás, céltalan kapkodás, időpazarlás, mely hibáktól különösen a fiatal embernek kell őrizkednie. Péld. 6, 6—11 ; 10, 4. Sir. 33, 29. Róm. 12, 7 és köv. I. Kor. 4, 2. Ef. 6, 7. 73 30. §. A becsület. A földi javak legbecsesebbike a becsület, x) vagyis saját egyéni becsünknek mások általi elismertetése. Hogy minő véleményben vannak rólunk más becsületes emberek, az egyáltalán nem lehet közönyös dolog, mert ezáltal becsületérzetünk nagyban elősegittetik. Jó hírnevet, becsületet szerezni, fentartani, s minden méltatlan megtámadások és rágalmak ellenében védelmezni, kötelességünk.2) Ellenben óvakodnunk kell a túlságos becsületszomjtól, a dicsvágytól és üres pöffeszkedéstől, mint amelyek már nem erkölcsi méltóságon, hanem annak csak látszatán alapszanak. 3) Csakis ott van becsületsértés, a hol erkölcsi méltóságunk támadtatik meg és kisebb vagy nagyobb körben annak elismerése tagadta- tik meg, vagy a hol erkölcstelenséggel vádoltatunk. 4) *) *) A becsület szó többféle értelemben használtatik. Először jelenti azon önzetlen benső érzelmet, mely az erényt magáért az erényért gyakorolja. Becsületből — azaz nem haszonért — tenni valamit. Másodszor jelenti a kér. méltóságnak elismerését és tiszteletét. Végre jelenti a kér. méltóságnak tettekben való kifejezését (érdem). — Ezzel rokon, de nem egy, a jó hírnév, mely inkább nemleges jellemű, amennyiben oly ember tulajdona, a kiről semmi rosszat nem lehet mondani. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni azon hírnévvel és kitüntetéssel, mely akár magasabb születésnek, akár magasabb hivatalnak szokott tulajdonittatni, mert ezek csak úgy kölcsönözhetnek becset és becsületet, ha az illető egyén jó célokra bírja őket felhasználni. Aristokratikus gőg? Szolgai alázkodás. Álbecsület, álérdem.
