Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)

Előszó

VII

adandó elő, jónak láttam és ehezképest igyekeztem is a két tárgyat — melyek többnyire egymástól elszakítva adatnak elő — olyformán kapcsolni össze, hogy egyik a másiknak szükséges kiegészítőjeként tűnjék fel a tanuló előtt. Mert valamint a hit üres szó, ha tettekben nem nyilatkozik, úgy az erkölcs sivár sziklán tengődő növény, ha nem a kér. hit életadó földjéből szívja táplálékát. Az összekapcsolásra ezen szoros összefüggésen kívül egyrészt az említett tanterv szavai, másrészt pedig didaktikai okok bírtak, melyeket pedig tankönyvnél szem elől téveszteni nem szabad. Hetenkinti két órában alig lehet két rendszeres tant végezni. Egyet igen. Kiszakított részeket adni egész helyett, ellenkezik úgy a tanítás általános céljával, mint a kötelesség érzetével.

A tárgy kezelését illetőleg szükségesnek tartom fölemlíteni, hogy az egyes §-ok után álló jegyzetek éppen nem fölösleges bővítései a könyvnek, hanem a tanár élő szóbeli magyarázatának körülbelül alapul szolgáló rövid érintései annak, amit az a vallásos kedély melegével, az idő terjedelméhez képest rövidebben vagy hosszabban fog tárgyalhatni. Ezen jegyzetekben nemcsak a szent írásra, mint főalapra, nemcsak a hitvallásokra és váltanokra történik hivatkozás, hanem gyakran egyháztörténelmi tények, erkölcstani elvek, itt-ott az újabb természettudósok és a régi római klassikus irók is megemlittetnek és idéztetnek. Ez utóbbiakat nem vallási tekintélyek gyanánt kívánom feltüntetni, hanem csupán, mint a kér. igazságokról más téren és más korban való különféle felfogásoknak történelmi nyilatkozatait. Oly tanulók előtt, kik történelmi, természettudományi és klassikai tanulmányaik folytán a legkülönfélébb kételyeknek vannak kitéve, szinte lehetetlennek tartom, hogy az illető vallástanár ne reflektáljon a gymnasiumban előadott tárgyak