Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)

Előszó

VIII

összbenyomásaira, s előadásában ne igyekezzék kimutatni, hogy ime a keresztyénség előtti korban, a régi görög és római íróknál is feltalálhatok már a vallásos eszmék és erkölcsi elvek egyes gyöngyei; továbbá, hogy az újabb természettudományi vívmányok is — amennyiben komoly tanulmányon alapszanak — csak megerősítik azon örök igazságokat, hogy a végtelen szellemnek — Istennek — keresése legfenségesebb feladata marad az emberiségnek minden időben, s hogy a természeti tünemények egy-egy uj törvényének felfedezésével mindig közelebb lép az emberiség rendeltetése céljához, de azt teljesen még sem éri el ■ — csak azon az utón, melyet Jézus jelölt ki számunkra. Az ügyes és lelkes vallástanár, ki kora uj eszméit — legyenek azok bármilyenek — nem ignorálja, minduntalan fog alkalmat találni annak kimutatására, amit a geniális Göthe oly igazán mondott: hogy bármennyire fejlődjenek a természettudományok kiterjedésben és mélységben, s bármennyire haladjon a szellemi műveltség; — a keresztyénség fenségén és erkölcsi műveltségén, amint az az evangyeliumokban ragyog, soha tűi menni nem fog.

Ilyen szellemben készült a jelen könyv. Hogy lehetnek, sőt lesznek ellene kifogások, azt a mai theologiai tudat és egyházi harcok tüze folytán egész biztonsággal tudom. De ez nem rettent vissza komoly meggyőződésem kimondásától s e mű közrebocsátásától, mert tudom, hogy sokkal könnyebb egy kis hangzatos kritikát Írni a nagy közönség számára, mint 8 — 10 ívnyi tankönyvet alaposan szerkeszteni a felgymnasiumi itjuság számára. Figyelmeztetésül azonban előre kell bocsátanom azon nálunk mindezideig nem felesleges kérést leendő kritikusomhoz, hogy művemet ne az úgynevezett rationalis- tikus vagy orthodox párt szempontjából bírálja, hanem a