Sokoray Miklós: Jegyzetek Dr. Luther Márton Kis Kátéjához

I. A tízparancsolat

rancsaira hallgat és Istenéért meghalni is kész, ha kell, mint a vértanuk.

Bízik Istenben az, aki tőle vár minden jót. Bizalma akkor sem hagyja el, ha nyomorúságba, betegségbe, bajba jut. Ha mindenki elhagyna is a világon, Isten nem hagy el soha! (Jób. Dávid)

Aki az első parancsolatot megtartja, az a többi parancsolattal is könnyen megbirkózik, mert a többi parancsolat mind az elsőből következik Ezért kezdi a Kis Káté minden parancsolat magyarázatát így: „Istent féljük és szeressük.“

Ének: 11. Jehova csak .. .

A második parancsolat

Isten nevéről szól.

Istennek tulajdonképen nincs külön neve, mert csak egy Isten van s ha ezt a szót mondjuk Isten, mindjárt tudjuk kiről van szó. Aki az Isten szót feleslegesen és haszontalanul emlegeti, az vtszi hiába isten nevét.

I. Vétkezik a második parancsolat ellen az, aki Isten nevével átkozódik, esküdözik, igéz, hazudik és csal.

Átkozódik az aki magának vagy másnak rosszat kiván Istentől, pl. ilyesmit mond: verje meg az Isten! Az Istentől csak jó származik, azért még azoknak is csak jót szabad kívánnunk, akik bántanak minket. — Átkozódás a káromkodás is.

Aki esküszik, az a mindenütt jelenvaló és mindentudó Istent hívja tanuúl, hogy amit tesz, vagy mond,.

6