Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
I. szakasz. Az istenről s az emberről
12 8. §. Az isteni gondviselésről. Teremtés után nem hagyta magára az isten a világot s teremtményeit, hanem gondoskodik rólok, hogy megmaradjanak. Istennek azon működését, a melynélfogva ő a világot fentartja s kormányozza saját bölcs belátása szerint, gondviselésnek nevezzük Gondoskodása kiterjed ugyan az egész mindenségre„ de különösen az ember képezi kiváló gondoskodásának tárgyát. É gondviselés által az isten csak javát akarja az ő teremtményeinek. Ezen gondoskodásának kifolyása életünk, egészségünk, élelmünk s egyáltalán mindenünk, a mire földi életünkben szükségünk van. Az isten megoltalmaz minden veszedelem s baj ellen és a szerencsétlenségben kinyújtja segítő kezét felénk. Csel. 17, 27, 28. Az isten nem messze vagyon mindegyikünktől, mert ő általa élünk, mozgunk és vagyunk. I. Móz. 8, 22. Ennekutána inig a föld leszen vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és az éjszaka meg nem szűnnek. Zsolt 145, 15, 16. Mindeneknek szemei te reád néznek és te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben ; megnyitod a te kezedet és betöltesz minden lelkes állatot a te jóvoltodból. Zsolt. 68, 20, 21. Áldott legyen az úr, mert minden nap ajándékoz minket a mi szabaditó erős istenünk. Az erős isten nekünk szabaditó istenünk és az uralkodó úr szabadit ki a halálból. Olv. Zsolt 46. Mát. 6, 24—34. 9. §. Az emberről. Az istennek összes teremtményei láthatatlanokra és láthatókra oszlanak. A láthatatlanok közzé tartoznak az angyalok, vagyis oly szellemek, a melyek az istennek közvetlen szolgálatára vannak teremtve. A látható teremtmények között legkitűnőbb az ember, mivel azt az isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Tökéletessége meglátszik ugyan már a külsején is, nevezetesen magatartásán s fellépésén, de legjobban kitűnik abból, „hogy személyes lény, azaz öntudattal és szabad akarattal bir. 0 nemesen érez, tisztán gondolkozik és szabadon határozza cl magát tetteinek végrehajtására. Halhatatlan lelke, a mely isteni eredetű, képesíti az isten, a jó és rossz ismeretére, önmaga és embertársai becsülésére. Az emberi életnek czélja az isten országának, vagy a boldogságnak elnyerése E czélt úgy éri el, ha lelkét, testét miveli, istennek s em bertársainak szeretetére törekszik, vagyis tökéletesbedik s isten fiává lesz. I. Móz. 1, 26, 27 Azután monda az isten, teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és hasonlatosságunkra : és uralkodjék a tengerek halain és az égen repeső madarakon, a barmokon és az egész földön és a földön csuszó-mászó minden állatokon. Teremte azért isten embert az ő képére, az istennek képére teremtő azt: férfiúvá és asszonyiállattá teremtő őket. I. Móz. 2, 7. Formálta vala pedig az úr az embert a földnek
