Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
I. szakasz. Az istenről s az emberről
13 porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét és úgy lett az ember élő lélekké. Máté 5, 48. Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Gál. 3, 2G. Mert mindnyájan isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által. 10. §. A bűnről. A lelki tehetségek között a szabad akarat egyike a legfontosabbaknak, mert annak alapján határozza el magát az ember saját belátása szerint valamely tettnek végrehajtására és választja a végrehajtáshoz szükséges eszközöket. Igaz ugyan, hogy ezen szabadság nem korlátlan, mert a jó isten saját javunk iránti tekintetből határokat szabott eléje, a melyeket át nem léphetünk ; de ezen korlátolt szabadságunkkal belátásunk szerint élhetünk. Mivel szabadon választhat az ember jó és rossz között, azért igen sokszor megtörténik, bogy a jó helyett rosszat, isten akaratával ellentétest akar s cselekszik és megvalósítására istentelen eszközöket választ; ilv módon a helyett, hogy azt tenné a mi jó, rosszat cselekszik Isten akaratának, vagyis parancsainak elmulasztását és áthágását, véteknek s bűnnek nevezzük. A bűnnek forrásai testünk érzéki vágyai s hitetlenség. A bűn igen különböző lehet. Bűnt követhetünk el isten, embertársaink és magunk ellen, akarva és akaratlanul; következményeiben pedig lehet nagyon és kevésbbé ártalmas Igen természetes azonban, hogy a bűn annál nagyobb, minél szándékosabb s minél ártalmasabb következményekkel bir. Mivel senki sincs, a ki azt mondhatná msgáról, hogy ő büntelen, azért a bűn egyetemes, azaz mindenkire kiterjedő. A bűnnek ezen általános terje- jedése onnan származik, hogy Ádám bűnesete folytán az emberrel veleszületik az értelemnek, akaratnak és a szívnek gyarlósága, minélfogva a jóra rest, ellenben a rosszra hajlandó. Ezen gyarlósága miatt áll be azon eset, hogy az ember akarja ugyan a jót, de nincs ereje, hogy azt tegye. Jak. 4, 17. Azért a ki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, az olyan ember bűnös. Jak. 1. 14, 15 Minden ember pedig kisértetik, mikor az ő tulajdon kívánságától elvonattatik és megcsalattatik; annak utána a kívánság, minekutána fogadott, szüli a bűnt, a bűn pedig minekutána véghez megyen, nemz halált. Mát. 15, 18, 19. Ä melyek pedig az embernek szájából származnak, a szívből jőnek ki és azok fertéztetik meg az embert; mert az embernek szivéből jőnek ki a gonosz gondolatok, gyilkosságok. paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis tanúságok, rágalmazások. Zsolt. 51, 7. íme én álnokságban fogantattam és az én anyáin bűnben melegített engemet az ő méhében. I. Ján. 18. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat megcsaljuk és igazság mi bennünk nincsen. I. Ján. 5, 16, 17.
