Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)
Bevezetés. Alapfogalmak a vallásról és a világnézetről általában
9 vallásról alkotott téves fogalom, a vallás lényegének, szellemi tartalmának, áldásainak, a Biblia kincseinek nem ismerése. A vallástól való elfordulás okainak második csoportjába soroljuk a vallás alacsonyabb fokú, babonaszerű, vagy beteges irányú megnyilatkozásait. A vallásnak háttérbe szorítását végül az emberi értelemnek az a vissza-visszatérő törekvése idézi elő, hogy a természet-fölöttinek kizárásával pusztán magából az anyagi világból fejtse meg az életnek értelmét. A történelem azonban azt mutatja, hogy a vallásellenes korszakokat nem a vallásosság kiveszése, hanem ellenkezőleg a vallásosság felébredése, a vallásos eszmék megtisztulása, általában a vallási haladás váltotta fel. Amint így volt ez a múltban, így lesz a jövőben is. Jegyzet: Aki a történelemmel csak felületesen foglalkozik, az mindjárt nem fogja fel ama állításunk igazságát mely szerint ..az új korszakok a vallásos eszmék jegyében születnek meg.” Azt az ellenvetést fogja tenni, hogy az új korszakok rendesen nagy háborúk, forradalmak után kezdődnek; tehát ezekben látják az új korszakok teremtő erőit. A dolog azonban úgy áll, hogy a háborúk és forradalmak az élet összhangját megrontó mulasztásoknak, tévedéseknek és bűnöknek a következményei, amelyek után az emberi lélek fogékonyabb az élet összhangját biztosító igazságok befogadására. Ezek az igazságok pedig Jézus evangéliomában rejlenek. így lesz a nagy megrázkódtatások után az új korszak tulajdonképeni felépítője az evangéliomi vallásosság. 2. A vallás lélektani és történeti alapja. A vallás mint világnézet. Minthogy a vallás az emberiség életében egyetemes jelenség, — azaz nem volt nép és korszak, melynek vallása ne lett volna, — ebből folyólag a vallásnak kell valami közös, egyetemes alapjának lenni. Nem csak a testi, de a lelki jelenségeknek is legáltalánosabb alapja az életösztön. Ennélfogva a vallásnak lélektani gyökerét is itt kell keresnünk. Ebben a körben csakhamar meg is találjuk az ember lelki életének azon jellemvonását, mely szerint a lélek arra sarkalja az embert, hogy saját boláogulása éráekében a közvetlenül tapasztalt legfelsőbb hatalmassággal összhatigban éljen.
